Rio háza

-persze. Az egyik simerősöm egy angyalba szeretett bele.. Démon és angyal.. szép kis párosítás..

-Azok is léteznek? *meglepetten néztem rá* -végülis az egyensúlynak fent kell maradnia nem igaz?

*elmosolyodtam és megsimogattam arcát* -Te inkább angyalnak felelnél meg.

-Hmmm..így olyan, mintha meg sem haltál volna. *mosolyogtam* -Ha meghalok, akkor én is démon leszek? *nagy szemekkel néztem rá* -Bár én nem tudom magam elképzelni magam démonnak.

-Őszintén nem sokra emlékszem..*oldalamra feküdtem és felkönyököltam* -Egyik pillanatban még kint a harctéren éreztem hogy egyre több kardszurást kapok másikban megh már az alvilágban voltam és megkaptam a bujaság démona szerepét.

*Miután megittam a kakaóm letettem az éjjeli szekrényre. Oldalamra feküdtem és úgy néztem rá* -Hogy lesz valaki démon? Mi történt veled halál után?

-Ez is igaz. *mosolyogtam és adtam egy puszit a feje búbjára*

-Azt kifelejtetted, hogy és azzal aki sosem tudna engem bántani. *feleltem mosolyogva. Ráhajtottam a fejem a vállára* -nem értem, mi tartani valóm lenne tőled. ha bántani akartál volna, már millió alkalmad lett volna rá.

-Egyrészt összeköltöztél egy férfival akit alig ismersz.. másrészt az illető démon..

*Felpillantottam rá és felvontam az egyik szemöldököm* -Ezt hogy érted?

*elmosolyodtam és egy csókot adtam a homlokára majd öszefonódott kezeink figyeltem* -Majd ha egyszer lesznek gyerekeim az bizto hogy én nem ilyen leszek.. *sóhajtottam* -Amúgy becsülöm a bátorságod.

*sóhajtottam* -Sajnálom. *mondtam naki őszintén* -Ennél jobbat érdemeltél volna..

*vállat vontam* -Anyám halála után inni kezdett. Apámből nem emlékeztem másr acak arra hogy alkoholista volt.. De ez már rég volt.

*Felszisszentem* -Jézusom. de miért vert? *hatalmas szemekkel néztem rá*

*szabad a kezem az övére tettem és végig simítottam rajta. Amíg nála laktam nem volt olyan nap hogy ne vert volna.. Ezért menekültem el a harcba..

*Láttam, rajta hogy érzékeny pontra tapintottam. Rátettem a kezem az övére* -Mi a baj? Talán valamit csinált?

-Édesanyámra nem.. sajnos.. Három éves lehettema zt hiszem amikor meghallt. Apámra viszont nagyon is emlékszem..*elkomorultam*

-Hát nem, de nem volt vészes azért. *mosolyogtam* -Emlékszel még a szüleidre? Lehet, ez hülye kérdés, de ilyen hosszú idő után...

-Nem lehetett az sem könnyű...*mondtam együttérzően*

*Sóhajtottam* -Igen ezzel nekünk is sok bajunk volt. Főleg mikor megszülettem. Tudod a vérfarkas gyerekek, nagyon gyorsan nőnek. A szomszédoknak feltűnt, hogy egyre idősebb leszek. Így elköltöztünk onnan. *hátradöntöttem a fejem* -nem volt könnyű az biztos.

*felnevettem* -Volt egy másik lakásom ott éltem le kb.. ennyit..de elkezdtek gyanakodni a szomszédok igy kénytelen voltam költözni.

-Hát az nem is olyan sok. Az este után, azt hittem azt mondod, hogy olyan 100 vagy 200 éve. *nevettem, amitől majdnem kilöttyentettem a kakaót. Kortyoltam egyet belőle, majd visszatettem az ölembe*

*Felültem mellé és nekidőltem az ágy háttámlájának ahogy ő.* -Egy éve kábé..

*Mosolyogva bementem a szobába és leültem az ágyra. Lerúgtam a papucsom és hátradőltem az ágy háttámlájára* -Mióta élsz itt ebben a lakásban?

*Felsóhajtottam és elengedtem, de rögtön mosolyra húzodott a szám* - miért ne.. *bementem vele a szobába*