Rio háza

*Megvontam a vállam* -Hát jó. *az ölembe vettem a tányért és enni kezdtem. Behunytam a szemem, mikor megéreztem az ízét* -Ez isteni!

*Leterítettem a plédet majd leültem mellé és elvettem a tányért* -Bőven. Köszönöm. Én is látok teljes mértékben. *mosolyogtam rá majd enni kezdtem*

*Rionak majd magamnak is egy tányérba és kimentem utána a hátsó kertbe. Elmosolyodtam mikor megláttam,, hogy serénykedik a pléddel. Olyan édes volt.* -Remélem ennyi elég lesz. *felé nyújtottam a tányérját, majd lehuppantam a plédre.* -Nincsen valami fáklyád vagy valami, amivel világítani tudunk? Én tökéletesen látok, de te is?

-De, úgy sincs már kint hideg. *szedtem elő tányérokat* -Szedj magadnak addig hozok plédet.*mondtam mosolyogva majd bementem a szobába ahol volt egy pont akkora pléd hogy simán elférjünk rajta és azzal együtt mentem vissza.*

*Kimentem utána a konyhába, útközben kinéztem az egyik ablakon amit a hátsó kertre nézett. Elgondolkoztam, majd kimentem utána a konyhába* -Rio! Nem szeretnéd inkább kint elfogyasztani a vacsorát? *mosolyogtam* -Láttam, hogy nagyon szép a kerted. Vihetnénk ki plédet, meg minden.

*Imádtam zavarát és amikor elpirul. * -Pontosan, te vagy.. *suttogtam vissza. Mielött megcsókolt volna megcsörrent a telefonja ha nem lett volna közelemben belevertem volna a falba a fejem, de ehejett inkább csak felsóhajtottam. * -Akkor irány a konyha. *felkeltem és kimentem a konyhába*

*Az ajkaim elváltak egymásról. Az arcom pontosan olyan piros volt mint a ruha amit viseltem. Furcsa boldogság töltött el, amit nem tudtam mire vélni.* -Ezek szerint én vagyok a legszebb emléked? *suttogtam. Úgy döntöttem, hogy egy kicsit a sarkamra állok. ~Gyerünk kislány légy bátor!~. Bátortalanul közelebb hajoltam hozzá. Behunytam a szemem. Mikor az ajkunk éppen egymáshoz ért volna megcsörrent a mobilom. Összerezzentem és magamba káromkodtam, amit nagyon nem szokásom. Elővettem a mobilom és ránéztem a kijelzőre* -Igen? Szia Zoe! Igen, itt...még nem...persze...mikor szeretnéd? Oké...szia. *kinyomtam a telefont és kipirultan mosolyogta rá* -Azt hiszem ideje enni valamit.

*Figyeltem őt mosolyogva majd ujjait néztem amik az enyémhez értek. Megborzongtam érintésére. Furcsa bizsergés járt át. Probáltam összeszedni a hangom hogy legyen túl rekedt csak azután szólaltam meg* -Rád.. és arra amikor bent megcsókoltalak.

*Elkezdtem pislogni, hogy a szememből a könnyek kijöjjenek és kitisztuljon a látásom. A kezem tiszta libabőrös volt.* -Ez csodaszép volt. *suttogtam mosolyogva. Odapillantottam a zongorára és végighúztam az egyik ujjam a billentyűkön, míg el nem érte a kezét. Félénken végigsimítottam az ujjain* -Mire gondoltál? Megtudhatom?

*Végig csukott szemmel játszottam. És a legérdekesebb az volt hogy ezt a dalt még soha nem hallottam és még csak nem is probáltam eljátszani. A hangok egymás után jöttek maguktól, míg én elmerültem a gondolataimban. Mikor vége lett kinyitottam a szemem és Rosera néztem aki engem figyelt*

*Mikor megtette amire kértem és játszani kezdett szinte elolvadtam. Annyira gyönyörű volt a dal, hogy a könnyeim kicsordultak. Elmosolyodtam és őt néztem végig*

*elmosolyodtam* -Örülök hogy tetszik. *behunytam a szemem ahogy kérte és hagytam hogy elkalandozzanak a gondolataim. Őt képzeltem magam elé pont ugy mint amikor a szobában megcsókoltam. Nagyot nyeltem majd játszani kezdtem*

-Tudod régen én is próbáltam készíteni dalokat, de sosem ment olyan jól. A tiéd viszont gyönyörű. *széles mosolyra húzódott a szám* -Tudod mit? Hunyd be a szemed. Képzelj valamit magad elé, ami boldoggá tesz, és hagyd hogy átjárjon ez az érzés. *megfogtam a kezeit és a billentyűkre vezettem* -És most játssz. Amit érzel....

-Persze. *arréb csúsztam* -Igazad van..*hallgattam ahogy játszik*

-Leülhetek melléd? *kérdeztem mosolyogva. Mikor arrébb csúszott leültem mellé. Gyengéden végigsimítottam a billentyűkön.* -Szerintem ne erőltesd a végét. Majd megérik. *rápillantottam* -Hidd el akkor jobb lesz. *lassan elkezdtem játszani egy altatódalt*

*Bólintottam* -Igen.. Csak sajnos a vége még mindig nem állt össze... *sóhajtottam* -Köszönöm. *mosolyogtam rá*

*Mosolyogva bólintottam* -Igen. Ezt te írtad? *kérdeztem halkan, egy kicsit közelebb menve hozzá.* -Gyönyörű dal.

*Mint mindig a vége most sem állt össze.Felsóhajtottam és azon kezdtem el gondolkodni hogy lehetne vége. Beletúrtam hajamba és magamban probáltam végig gondolni milyen véget adhatnék neki. Megéreztem Rose jelenlétét* -Már végeztél is?*mosolyogtam rá*

*Finom illatokat éreztem kintről, mire elmosolyodtam. Egyszer csak meghallottam valami zenét. Zongora volt. Biztosan bekapcsolta a rádiót. Kimentem hozzá és ledöbbentem azon amit láttam. Ő zongorázott. Hatalmas szemekkel néztem rá. Annyira gyönyörű volt az a szám amit játszott. Behunytam a szemem és élveztem a dallamokat*

*Kint a konyhában kezdtem el ügyködni. Arcomról le sem lehetett vakarni a mosolyt. Ki akartam ugrani a bőrömből. Lasagne-t nem volt nagy kunszt megcsinálni és mindig finomra sikerült. Bevágtam a sütőbe majd elmostama csetrest. Mivel Rose még nem jött ki nem akartam bemenni hozzá hadd pakoljon. Leültem a nappaliba a zongorához és nekifogtam ujra annak a dalnak amit egyszer elkezdtem csak a vége sosem áll össze.*

*Elpirultam, mikor adott egy puszit. Miután egyedül maradtam körbenéztem a szobában, majd elmosolyodtam. Felálltam és elkezdtem kipakolni a ruháimat az ágyam mellett lévő szekrénybe. Néha rápillantottam az ajtóra és beharaptam az ajkam, hogy elfojtsak egy mosolygást.*

-Nem olyan sok mindent de tudok.*mosolyodtam el és felkeltem* -Rendben szólni fogok. *adtam egy puszit a homlokára és kimentem a konyhába*

*Összeráncoltam a homlokom* -Tudsz főzni? *szélesen elmosolyodtam* -Egyre több meglepetést okozol. *halkan felnevettem* -Rendben, de ha segítség kell, akkor csak szólj.

*elmosolyodtam* -Csak nyugodtan. egyezünk meg abban hogy míg te pakolsz addig én összeütök valamit! *mosolyogtam rá*

*Elvörösödve fordítottam el a fejem és a böröndöket néztem* -Ki kéne pakolnom. *mosolyogva visszanéztem Riora* -És éhes is vagyok. Ha szeretnéd, akkor csinálhatok valami vacsorát.