Rio háza

-De. *mosolyodtam el majd felemeltem a plédről és bevittem a szobájába egyenesen az ágyáig.*

-Be kéne menni nem? *mosolyogtam, majd elnyomtam egy ásítást* -Szeretnék már lefürödni és ágyba lenni.

*kezem felkuszott arcára, Lassa kezdett feljönni a nap így tisztán láttam ragyogó szemeit és mosolygos arcát*

*egy kis idő múlva elhúzódtam tőle. Teljesen vörös volt az arcom. Széles mosolyra húzódott a szám. Behunytam a szemem és visszadőltem a hátamra.*

*Szavai és érezni azt hogy viszont szeret leírhatatlan érzést árasztott szét bennem. Ennyire soha nem éreztem boldognak magam. Ahogy végigsimított koromon amivel öleltem megremegtem. Ha tehettem volna megállítottam volna az időt*

*a szívem megtelt melegséggel, ahogy ezeket mondta nekem. A kezem végigcsúsztattam a karján, miközben csókoltam. Most először éreztem magam igazán boldognak. Azzal lehettem, akit szeretek és aki viszont szeret engem. Nagyon féltem, hogy ez csak egy álom és nemsokára megszólal az ébresztőóra.*

*Meglepett hogy megcsókolt, de egyben szinte kiugrottam a bőrömből. visszacsókoltam bátoritást adva neki.* -Szeretlek Rose.. Csak te kellesz nekem!*suttogtam vissza ajkaiba és szorosan magamhoz vontam. Nem akartam mást csak érezni a közelségét*

*Elvált ajkakkal néztem rá. Istenem a szívem majd kiugrott a helyről. Halványan elmosolyodtam, majd lassan odahajoltam és megtettem életem eddigi legbátrabb cselekedetét. bátortalanul megcsókoltam. Egy kicsit közelebb csúsztam hozzá, hogy kényelmesebb legyen* -Az lehet, hogy nem dobog, de az engem nem érdekel...*suttogtam az ajkaiba* -Csak te....*el sem hiszem, hogy kimondtam*

*megráztam a fejem és visszadőltem oldalvást mellé* -Nem látok rosszul egyáltalán.. Az a vak aki ezt eddig nem látta.. *megfogtam kezét és a szivem fölé helyeztem* -Lehet hogy már több ezer éve nem dobog de ez akkor is a tiéd.

*Elpirultam.* -Nem vagyok gyönyörű...*suttogtam mosolyogva* -Csak rosszul látsz. *halkan felnevettem*

-Semmi gond.* Figyeltem ahogy visszadől a plédre. És akaratlanul is belehallgattam gondolataiba és elmosolyodtam. Megsimogattam arcát,már rájöttem miért húzodott el.*-Olyan gyönyörű vagy...*suttogtam*

~O dehogy~ *még mindig nagy szemekkel néztem rá* -bocsáss meg...*kábultan visszafeküdtem a plédre és még mindig őt bámultam. ~Jajj ne nézd már! Tiszta hülyének nézhet.~ Elfordítottam a tekintetem róla*

*Amint elhúzockodott felültem inkább. Nem igazán rtettem mi a baj, hiszen engedélyt addot nem hirtelen csókoltam meg.* -Rose.. Valami rosszat csináltam?

*Mikor ajkaink egymáshoz értek, a bőröm bizseregni kezdett. Még sosem éreztem ilyet ezelőtt. Nem tudtam, hogy ez most a csók miatt van-e vagy azért mert...~Jézusom!~. Hirtelen elhúzódtam tőle. Hatalmas szemekkel néztem rá. Ez nem lehet igaz. Pislogtam egy párat, miközben végig nőt néztem, mintha csak most látnám először*

*Megsimogattam arcát, majd lassan hajoltam egyre közelebb hozzá míg ajkaink egymáshoz nem értek. Gyengéden csókoltam puha, édes ajkait. Azt kívántam bárcsak megállna az idő. Testem megtelet melegséggel míg finoman becázgettem ajkait*

*Az erkölcseim azt súgták, hogy mondjam, nem, de sajnos az teljesen más csúszott ki a számon* -Igen. *suttogtam. Nagyon ideges lettem, mert eddig előre senki sem kért tőlem engedélyt így mindig felkészületlenül ért. A szívem olyan hevesen kalapált, hogy szinte hallani lehetett*

-Nincs mit! *mosolyogtam rá. Olyan közel volt hozzám az arca.. Túl csábító volt a helyzet. Oldalamra fordultam és felkönyököltem* -Megengeded hogy megcsókoljalak? *kérdeztem suttogva míg ujjaim hajával játszottak*

*Oldalra fordítottam a fejem, mire nagyon közel került az arcunk. Elpirultam egy kicsit és bólintottam* -Teljesen tele vagyok. *a hajam a fejem mellett szétterülve feküdt.* -köszönöm.

*elmosolyodtam* -Ez még nem gonoszkodás.. És különben is igazad van.. Megéltem már pár dolgot..*miután én is befejeztem az evést eldőltem a pléden mellette.* -Jól laktál?*kérdeztem mosolyogva oldalra forditottam a fejem hogy rá nézzek*

-Akkor te kész történelem vagy. *nevettem, majd bekaptam egy falatot* -Jó nem gonoszkodok tovább. *csendesen ettem tovább, néha magamban elmosolyodtam közben. Miután befejeztem a vacsorát eldőltem a pléden. A hasamra tettem a kezem és behunytam a szemem.* -Ez isteni volt.

*Felnevettem* -Mond csak! Nem haragszom meg érte! Tudom.. 1500 év az nagy kor..

*Kikerekedtek a szemeim* -Jézusom. Ilyen öreg vagy? *felnevettem* -Vagyis...úgy értem, hogy...mindegy. *nevettem*

-Persze, bármit.*néztem rá majd mielőtt válaszoltam volna lenyeltem a falatot* 539-ben.. 29 évesen.*arcát figyeltem hogy hogyan reagál*

*Mikor felé közelített megdermedtem, de nem húzódtam el, amivel még magamat is megleptem. Elvörösödtem mikor egy kis szósz maradt szám szélén* -látod már enni sem tudok. *félszegen mosolyogtam, és ettem tovább. Néha felpillantottam rá* -Kérdezhetek valamit? *félrebiccentettem a fejem és kíváncsian néztem rá* -Mikor haltál meg?

*elmosolyodtam* -Ezt legalább jól meg tudom csinálni. *egy kicsi a szája szélén volt kedvem lett volna lenyalni aminek gondolatára meg is remegtem de inkább csak felemeltem ujjam és letöröltem majd lenyaltam ujjamról*