*Nagyon mélyen aludtam. Mindig nagyon kifárasztott az átváltozás. Lehet, hogy még egy armageddon sem tudott volna felébreszteni. Megfogtam a takarót és leterítettem magamról, mert nagyon megizzadtam. Az átváltozás után a bőröm még mindig 40 fok felett volt jócskán. Fordultam egyet az ágyon és sóhajtottam egyet álmomban. Minél mélyebben aludtam, anál jobban sodródtam bele egy álomba. Egy erdőben futottam. Körülöttem mindenhol sötétség és köd. Nagyon félelmetes volt a hely. Hirtelen meghallottam egy hangot. Mintha valaki a nevemen szólított volna. Odakaptam a fejem, hogy megnézzem ki az. Megláttam egy férfit, legalábbis a körvonalaiból ezt szűrtem le. Lassan közelebb mentem hozzá, hogy megtudjam mit akarhat. Az férfi hirtelen átváltozott Riová. Megtorpantam és csak néztem. A gyönyörű arcán szomorkás mosoly jelent meg, amit nem tudtam mire vélni. Odaléptem hozzá és megfogtam a kezét, mire eltünt a kezeim közül. Ijedten kapkodtam a fejem. Próbáltam kiáltani neki de nem tudtam. Egy hang sem jött ki a torkomon. ~Ne Rio...Rio!!~ Elkezdtem futni, hátha meglátom valahol, de mintha a föld nyelte volna el. Lezuhatam a földre és zokogni kezdtem.*