Annalynne lakása

*Azt hittem majd eltol magától de nem. Ehelyett hozzám bujt és engedte hogy becézgessem ajkait. Lassan szétnyilt a szám és nyelvemmel az övét kerestem. Forron csatázott nyelvünk. Hallottam hogy bejött egy szobalány aztán ki is ment. Átkaroltam derekát kezem a hátát simogatta. Nem tudom mennyi idő mulva váltak el ajkaink de légzésem szapora volt és arcom ki volt pirulva. Elmosolyodtam*-Azt hiszem ezzel választ kaptam pár kérdésemre.

*Mikor éppen felpillantottam, akkor csókolt meg. Egy pár pillanatig csak hitetlenkedve néztem rá, majd lassan lehunytam a szemeim és visszacsókoltam neki. Szinte elolvadtam a karjaiba, ami kész őrültség, hiszen jóformán nem is ismerem. Felemeltem a kezem és átöleltem a nyakát. Óvatosan szétfeszítettem a száját és bedugtam a nyeltem, amely szinte azonnal felfedező útra indult a szájában. Hallottam, hogy pont bejött egy szobalány, de nem szakítottam meg most a csókot. Legyintettem egyet a kezemmel, hogy menjen innen, majd minden figyelmemet Maxnak fordítottam. Végigsimítottam a hátán és élveztem szenvedélyes csókunkat.*

-De van. Van egy olyan érzésem hogy az egész szomszédság látta ahogy én részegen énekelek és szerelmet vallok neked. *Jézusom de barom vagyok hogy ezt megtettem* -Elméletileg az volt a szándékom, de... *elrugaszkodtam a faltól és odamentem hozzá. Felhuztam a székről és megcsókoltam* -de most hogy ittvagy a közelemben már nem akarok.. *suttogtam és vártam a reakcióját. Bár nagyon nagy eséjt láttam arra hogy ellök és itthagy*

*Elmosolyodtam egy kicsit magamban. Megráztam a fejem*
-Nincs miért bocsánatot kérned, és megköszönnöd sem kell, hogy behoztalak. Ez csak természetes...
*Kortyoltam még egyet a narancslevemből. Leültem az egyik székre, mert elég gyenge voltam. Furcsa, mert mikor felpillantok Maxra, szinte mindenről elfeledkezem. Lehajtottam a fejem és letettem a pultra az italt.*
-Akkor most mész is?

*Felsóhajtottam és a falnak dőltem. Nem szóltam csak figyeltem arca fal fehér volt és nagyon nem nézett ki jól. Újra felsóhajtottam válaszán* -Nem állt szándékomban felelősségre vonni. Csak meg akartam köszönni már másodjára. Ha nem hozol be franc tudja hol kötöttem volna ki. * Továbbra sem mozdultam nem tudtam mit mondhatnék.* -Sajnálom hogy kellemetlen helyzetbe hoztalak az éjszaka. *Bár őszinte volt az egyszer már biztos. És pont ezért nem fogok többet inni.*

*Odamentem a hűtőhöz, hogy egyek valamit, de mikor kinyitottam az ajtaját elkapott a hányinger. az arcom fel fehér lett, majd gyorsan be is csuktam. Megfordultam és akkor megláttam Maxot.*
-Segíthetek valamiben? *odamentem a pult másik végéhez, ahol egy kacsó frissen facsart gyümölcslé díszelgett. Mivel valamit ennem kellett, de ennivalót nem kívántam, így úgy gondoltam, hogy a narancslé is megteszi egyenlőre. Kortyoltam egyet belőle, majd felsóhajtottam*
-Néz, hogy ha azért jöttél ide, hogy felelőségre vonj, hogy miért csókoltalak meg, akkor csak közlöm, hogy nem tudom.
*Ismét ittam egy kicsit az italból. Úgy tűnik, ezt valahogy jobban beveszi a szervezetem, viszont nagyon kezdtem fogyni, szóval valamit akkor is le kell gyűrnöm magamba, ha semmit sem kívánok*

*Leültem az ágyra. És öt figyeltem.* -Anna.. *de mire mondhattam volna bármit is már csak a csukott ajtó fogadott. ~Nah ez baromi jó.~*Csak ültem az ágyon és néztem magam elé. Fogalmam sem volt mit csináljak. Kellett nekem ebben biztos voltam, de soha nem voltam az a fajta aki nagy szakértő lett volna az udvarlásban vagy hasonlokban. És a házban sem ismerem ki magam csak az ö szobáját tudom hol van. A fejem még mindig hasogatott valamelyest. Felkeltem és úgy döntöttem megkeresem megköszönöm neki aztán elhuzok elvégre nem egyolyan vadmarha fog neki kelleni mint én. És mi tagadás ennél jobbat is érdemelne. Lementem a lépcsőn. Az egyik kuncogó szobalánytól megtudtam hogy a konyhába van és meg is mutatta merre menjek. Ahogy végig néztem a lányokon mind kuncogott~Ezekszerint látták.. király~ A konyhába érve megláttam Annát*

*Miután becsuktam az ajtót, hátrapillantottam a vállam felett. nem tudtam mit mondhatnék. ~ezt most hogy magyarázom meg..~. Megköszörültem a torkom, és nekidöntöttem a hátam az ajtónak* -Bocsáss meg. Nem tudom mi ütött belém. *Zavartan néztem körbe a szobába* -Öh azt hiszem jobb lesz, ha most megyek. *rácsusztattam a kilincsre a kezem. Még egy pillanatig haboztam, majd kimentem a szobából. Lecaplattam a lépcsőn és bementem a konyhába, hogy csináljak magamnak egy teát. Megcsóváltam a fejem és nekitámaszkodtam a pultnak*
-Jól van kisasszony? *kérdezte aggódóan az egyik cselédlány. Hátrapillantottam és elmosolyodtam*
-Persze. Minden rendben. Magamra hagyna kérem? *pukedlizett egyet, és kiment a konyhából. Halk sóhaj hagyta el ajkaim*

*Láttam szemein hogy habozik valamin, de most nem akartam meglesni hogy mi járhat a fejében. Hagyni akartam a dolgokat a maguk utján menni. Nagyot nyeltem amikor közelíteni kezdett és enyhén meglepett amikor megcsókolt. ~Kész meglepetés ez a nő~ Ajkaim elnyultak és gyengéden simogatták az övéit, de a kopogás rendesen bezavart. Már csak azt láttam hogy kipattan az ágyból, rám se néz csak az ajtóhoz rohan. Felsóhajtottam. Már kevésbé fájt a fejem . Megtaláltam a ruháim, gyors magamra vettem őket.*

*Meglepett, mikor megéreztem a karjait a derekamnál. Felpillantottam és elmosolyodtam. Éreztem benne, hogy ez nem szánalom, amit érez. Most az egyszer biztosra vettem. Nem tudtam, hog megcsókoljam-e őt, vagy mi legyen. Nem bírtam volna elviselni azt az undort az arcán, amit feltételeztem. A tekintetem rásiklott az ajkaira, de annyira hívogató volt. Végül lassan odahajoltam és lágyan végigsimítottam az ajkaimat az övéin, majd apró csókokat adtam rá. Gyengéden szétfeszítettem a száját és bedugta, a nyelvem, amellyel simogatni kezdetem az övét. A kezem felsiklott a mellkasán egészen a nyakáig. Hirtelen kopogtatást hallottam, mire elszakadtam tőle és odanéztem az ajtóra. ~Te jó ég mit csináltam?~. nem is mertem ránézni, így inkább gyorsan kiszálltam az ágyból és odamentem az ajtóhoz*
-Igen? *az egyik szolgáló lány volt*
-Jajj bocsásson meg kisasszony, nem tudtam, hogy ittvan.
-Semmi gond Mary. *zavartan mosolyogtam rá a lányra*

-Fuujj már bocs de ezt nem hiszem hogy sokan birnák.. Jó sok pénz meg minden, de azt a dögunalmat meg sok papirmunkát ami ott lehet.. Köszönöm nem kérem.*elmosolyodtam* -Megértem. Én se lennék biztos másképp. *néztem gyönyörű kék szemeit majd teljesen meglepett amikor vállamra hajtota fejét. Furcsa melegség áradt szét bennem. Ha szívem most dobogott volna kiugrott volna helyéről. Legyek hülye de nekem kell ez a nő.* -Sajnálom. Meg sem érdemli hogy ilyen lánya legyen. *Nem akartam megkérdezni mennyi ideje van hátra de fejéből simán kiolvastam hogy nem sok. Kezem a dereka köré fonódott*

-Ha apámon múlna, akkor valami multinacionális cég elnöke lennék. *nevettem* -De az nem én vagyok. Nem bírom már a bulizást sajnos, de így legalább a hangos zene elfeledteti velem, azt hogy beteg vagyok. *felpillantottam rá* -Megértesz ugye? *nagy szemekkel néztem rá. VAlamiért nagyon is fontos volt, az hogy mit gondol rólam. Ráhajtottam a fejem a vállára és behunytam a szemem.* -De azért apám sem törődik ám velem annyira. *sóhajtottam* -Már fél éve nem láttam, pedig tudja, mi bajom vagy és azt is hogy mennyi időm van hátra. *a mellkasom szorítani kezdett, ami azt jelentette, hogy hamarosan elkezdek sírni, amit nagyon nem akartam*

* Végighallgattam amit mondott. *-Szóval nem sokat tévedtem amikor azt mondtam hogy apuci kicsi lánya vagy.*mosolyogtam.* -Gondolom azota már megbántad. Mindig a bajban jövünk rá ki is az igaz barát, vagy legalábbis ki az aki szeret valamennyire és nem csak a pénzed érdekli. *felnevettem de erre belehasitott a fejembe igy inkább befogtam és hátra döltem az ágy támlájának*- Gondolom nem tulzottan örült neki. Őszintén én is elgondolkodtam zon hogy miért is dolgozol azon a helyen amikor itt laksz de most már értem. De akkor is az a véleményem hogy találtál volna jobb munkát is annál a helynél.

*Megvontam a vállam* -Nem teljesen. *sóhajtottam egyet. Még senkinek sem mondtam el a teljes okot, amiért megléptem Sydneyből. egy kicsit feljebb húztam a takarót, a nyakamig* -Tudod kezdetben rettenetes voltam. Igazi elkényeztetett kislány, aki mindig minden megkap és mindenki úgy fütyül ahogy ő akarja. Lenéztem másokat, akik egy kinek egy kicsit is kevesebb pénze volt. Folyamtatosan partikra jártam és élveztem az életet. Nagyon sokszor be is csaptam a szüleimet, mert nem oda mentem, hova ők hitték. *apró sóhaj hagyta el ajkaim* -Aztán egy éve diagnosztizálták nálam a rákot. Próbáltam úgy rendezni a dolgokat, hogy senki sem tudja meg, csak apám. Gondolhatod mi lett volna. Mindenki rajtam nevetett volna. Viszont rájöttem, hogy igazi barát egy sem volt közöttük, aki nem a pénzemért szeretett volna. Így bejelntettem apámnak, hog ide jövök Londonba én új életet kezdek. Megvette nekem ezt a házat, hogy ezzel is segítsen, de én próbálok a magam lábán megállni, már amennyire apám engedi. *mosolyogtam* -azért is dolgozom a Moulin Rougeba. Mikor édesapám megtudta, azt hittem szívinfarktust kap. *elnevettem magam*

*Hirtelen észbe kaptam és visszavettem.*-Nem, te bocsáss meg. Nem kellett volna ordibálnom. *meglepett hogy feljebb kuszott hozzám de az mégjobban hogy be is bujt a paplan alá hozzám. Most vettem csak észre hogy csak összvissz az alsógatyám volt rajtam. Arra sem emlékszem hogy a többi ruhám hol van és hogy került le rolam. Ránéztem és hallgattam szavait* -Sajnos sok ilyen ember van.. A mai világban szinte már csak a pénz és a szex számit.. *és a legszomorubb hogy csak pár éve jöttem rá én is hogy ez nem igy müködik*- Semmi gond. Nem kell bocsánatot kérned. *mosolyodtam el* -Ezért jöttél el onnan? Mert mindenki a jó partit látta benned?

*Egy kicsit hátráltam erre az indulatra, ami kijött belőle. Védekezőn felemeltem a kezem* -Jól vanna..nem kell leordítani a hajam. ~Szó szerint~. *sóhajtottam egyet és megráztam a fejem* -Igazad van bocsáss meg. Nem tudom mi ütöt belém, hogy ezt feltételeztem. Bocsánat. Csak...*lehajtottam a fejem* -Életem során annyian közeledtek miattam a pénzem, miatt, hogy mér nem tudom, hogy mit gondoljak. *egy kicsit feljebb csúsztam az ágyon és mellé ültem. Lerúgtam a papucsom és bebújtam én is a takaró alá.* -Tudod, amielőtt ide jöttem volna Londonban...előtte Sydneyben laktam. Édesapám, a kormányzó. Gondolhatod, sokak szemében én voltam a főnyeremény. Így sajnos már nem tudom megkülönböztetni az emberek. Sajnálom. Tényleg nem akaralak megbántani. *felpillantottam rá és reméltem, hogy azért megbocsájt nekem*

*nagy szemekkel néztem rá a meglepettségtől majd a meglepettség átment kicsit dühbe.* -Te most szorakozol velem? Nekem nem kell a pénzed! Attól mert nincs még lakásom az nem azt jelenti hogy nekem nincs.*kicsit felment az agypumpám, bár nem tudom mire számitottam amikor a szemében nem lehetek más egy rohadt lepedőakrobatánál. Jobb lett volna ha befogom a szám... és akkor ujra belehasogatott a fejembe felszisszentem. És jobb lett volna ha nem iszok egy kicsit se*

*Felkaptam a fejem a szavaira. Biztosan csak viccel velem. Felvontam az egyik szemöldököm és úgy néztem rá. Igen egész biztosan csak hülyéskedik. Nem is...még mindig részeg. Ez lehetett az egyetlen oka, amiért tetszek neki. Vagy pedig...összeszült szemmel néztem rá. Igaz nem úgy nézett ki mondha olyan lenne, de sajnos egy valamit megtanultam az éltemben, hogy senkibe se bízz meg* -az apám még él mint tudod, szóval ha a vagyonom kell, akkor ne rajtam keresd. Két hónap múlva feldobom a talpam és azt hiszed, hogy akkor hozzájutsz a pénzemhez mi? *Láttam, hogy meglepődik azon amit mondok, de nem tdtam, hogy ez most álca ez vagy sem. Nagyon sok pénzéhes férfival találkoztam már, és nem akartam benne csalódni. Főleg, hogy igen is nagyon tetszett nekem. Nem tudom pontosan mi, de megfogott. *

-Szerintem nekem sem ez lesz az első alkalmam.. de az biztos hogy többet nem akarok alkoholizálni... és most nagyon megártott.*fogtam a fejem valahogy most nem tudtam rá nézni és nem is mertem. Tudtam hogy teljesen röhejesen viselkedtem. Ránéztem nagy nehezen, de nem tudtam mit mondjak mert mérges voltam magamra. Amit mondtam igaz volt. Egy nap alatt belezugtam valakibe pedig nem is ismertem. És azt hittem majd az ital megoldja és elfelejtem pedig ez rontott a legjobban a helyzeten. Láttam hogy elgondolkodott ezért addig inkább nem szolaltam meg mig rám nem figyelt* -Azért jöttem.. amit mondtam.. Olyan nehéz elhinni hogy valakinek tetszel? *néztem rá* -Jó egy nőfalo hülye arrogáns seggfej vagyok és magamnak se akarom bevallani de valami vonz hozzád.*fejem megint hasogatni kezdett* -De legközelebb inkább erőt veszek magamon és tényleg nem iszok.

*Megvontam a vállam egy kicsit* -Sokan csináltak magukból hülyét. Nem te vagy az első a világon és az utolsó sem te leszel megnyugtatlak. *szélesen elmosolyodtam és az arcát fürkésztem. Láttam rajta, hogy rettenetesen érzi magát. Akaratlanul is eszembe jutott, a régi idők mikor suli helyett inkább elmentem plázázni és ittunk, vagy éppen mikor egyszer azt mondtam apámnak, hogy a barátnőmnél alszom, ahelyett elmentünk bulizni és limoval jártuk az éjszakai várost. Elmosolyodtam magamban az emlék hatására.* -De azt nem értem miért jöttél ide. Mert..azt azért nem hiszem, hogy amit mondtál azt komolyan is gondoltad. Végignéztem rajta, már amennyi kilátszott a takaró alol. Ugyan hisz, kinek tetszene egy rákos nő, akinek valószínűleg már csak hetei vannak vissza. Ő egy életerős férfi...egy életerős rendkívűl szívdöglesztő férfi. az ilyenek után csak úgy koslatnak a jobbnál jobb nők. Viszont legbelül nagyon is tetszett az, amit csinált. Lehet, hogy azért mert régen kaptam ennyi figyelmességet. Vagyis...te jó ég hisz apámnak sem kellek. Pénzel meg minden és itt kifújt. Jó lett volna egy kicsit kizökkenni ebből a rémálomból, amelyben már közel egy éve élek. Lassan beletúrtam a hajamba, mire egy pár tincs kijött. Nagyon megijedtem, mert nem akartam, hogy meglássa. Gyorsan elrejtettem, mikor láttam, hogy nem figyel ide.*

*elvettem tőle a gyógyszert meg a vizet és lenyeltem* -Kösz. *A fejem majd szétment nem kellett hirtelen mozdulatot tennem különben leszédültem volna az ágyról* -Öhm.. azt hiszem jó nagy hülyét csináltam magamból.

*Halkan felnevettem* -Nem az nincs. *odamentem hozzá és leültem. Odanyúltam a gyógyszerért és a vízért, majd átnyújtottam neki* -Tessék. Ezt idd meg. *mosolyogtam*

*két tenyerembe temettem az arcom*-Fáj a fejem...*nyöszörögtem* -Jó bolondot csináltam magamból gondolom... Nincs hátsó kijárat?*néztem rá de arcán nem láttam bosszúságot inkább vidámságot.*~Nocsak~

*Teljesen kipihenten ébredtem. Lustán kinyitottam a szemem és elmosolyodtam. Nagyon jó kedvemben voltam. Körbepillantottam a szobában és eszembe jutott a pár órával ezelötti események. Kíváncsi voltam, hogy a szív szerelmes, így felálltam és átmentem a vendégszobába* -Kop kop...*mosolyogva nyitottam be*

*felsóhajtottam. Lehunytam a szemem majd amikor jó pár ora mulva ujra kinyitottam forgott velem a világ. Felültem és ugy éreztem szétmegy a fejem* -Te jó ég.. *eszembe jutott milyen szépen leégettem magam anna és az utca elött.* -Francba...