Annalynne lakása

-Mondhatni.. Legalább már nem fáj semim.. *néztem rá mosolyogva, amjd az órámra néztem* -Nos.. örvendtem és még egyszer köszönöm. Azért remélem még láthatlak. Bírom ha valakinek van annyi vér a pucájában hogy visszavág.*vigyorogtam rá majd adtam a kezére egy csókot* -Pápá szép hölgy.*felkeltem és kimentem a szobájából és a házból is*

*nagy szemekkel néztem rá* -Komolyan? *ezen nagyon megdöbbentem. Sosem hittem volna, hogy ő tudja milyen helyzetben vagyok.* -De már jobban vagy?

~Nah most huzd ki magad..~ *Hazudni nem akartam neki azt nem érdemelné meg.* -Beteg voltam és haldokoltam.. ~és meg is halltam~ *montdam keserüen*

*Megráztam a fejem* -Semmiség. *felpillantottam rá* -Miért félsz ennyire a kórházaktól?

*felsóhajtottam majd elrugaszkodtam a faltól és odasétáltam lassan hozzá leültem az ágy szélér és ránéztem* -Kösz hogy nem vittél tegnap korházba. És hogy itt maradhattam..

*Bólintottam egy aprót* -Igen tudom. *visszafeküdtem az ágyra és a halványrózsaszín falat néztem. Nem akartam ránézni, mert lehet sírva fakadtam volna, és azt nem engedhettem meg magamnak*

*Tudtam hogy rákos, de az ő szájából akartam ezt hallani nem abból amit a fejéből kiszedek. Jó pár percig csend telepedett ránk nem akartam semmi rosszat mondani amitől netalán eltőrne a mécses.* -Sajnálom. Néha nagyon igazságtalan az élet.. *néztem rá*

*Komolyan néztem rá. Leültem az ágy szélére, majd bólintottam* -igen. Ez nem csak egy nátha. ~Sajnos~. Rákos vagyok. *lenéztem a szőnyegre*

-Igen. Nem akarok zavarni, meg élősködőnek se tünni.. *még mindig nyúzott volt* -Vald be az igazat.. Gondolom nem baj hogy tegezlek.. Súlyosabb a betegséged egy kis vacaknál. Ugye?*falnak támaszkodtam* -Nem fogok sem sajnálkozni sem megvetni szóval kivele!

*Pár perc mulva kijöttem a fürdőből. Láttam, hogy már fel van öltözve.* -Mész? *kéreztem érdes hangon. Odamentem a komódhoz és töltöttem magamnak egy pohár vizet*

*Felvettem a bőrkabátom és várrtam hogy kijöjjön a fürdőből*

*Becsuktam a fürdőszoba ajtaját és odamentem a csaphoz. Megnyitottam a hideg vizet és egy kicsit felfrissítettem az arcom. Felpillantottam és belenéztem a tükörbe. Szörnyen néztem ki. Behunytam a szemem és lehajtottam a fejem*

*Nagyon rosszul nézett ki mikor felkelt. Valamiért nem volt szivem otthagyni. Pedig ez az átkozott nem is dobog. Franc.. Bólintottam és eldöntöttem hogy el kell mennem. Muszáj lesz ha akarom ha nem.*

*Nagyon nyugtalanul aludtam. Jobbra balra forgolódtam. A víz is kivert teljesen. Hirtlen kinyitottam a szemeim és körbenéztem. Megláttam Maxot. Nem tudtam, mit keres még itt. A szemeim tiszta karikásak voltak és az arcom is sápadt volt. Lassan kikeltem az ágyból* -egy pillanat...*nyögtem rekedten és kimentem a fürdőbe*

*A szoba teljesen nőies volt. Miután elaludt felkeltem hogy jobban szemügyre vegyem a dolgokat bár fogalmam sem volt miért is érdekelt engem ennyire.*

*Fordultam egyet az ágyon és teljesen felhúztam a takarót a nyakamig. Nagyon ki voltam merülve, így gyorsan elaludtam. Halkan szuszogtam*

-Oké.. *Mivel soha nem alszok még ott maradtam egy kicsit elvégre nem mondta hogy huzzak ki. Körbe néztem a szobában*

-Ahogy gondolod. *mosolyodtam el, miközben le volt hunyva a szemem.* -Ha szeretnél te is ledőlhetsz. A szomszádos szoba a vendégszoba. *ásítottam egyet*

-Talán a szépségével kedves modorával...*mosolyogtam és eltünödtem majd megráztam a fejem*~Barom~ -Nekem ugy tünik hogy fáradt.. ne menjek ki?

*Hangosan felnevettem. Az alkarommal eltakartam letakartam a szemem és nevettem* -Mily kedves nem értem, mivel érdemeltem ki eme bókokat.

*elvigyorodtam* -Tudod szépséged oj rabul ejtő! Nem tudok mást nézni mert megőrülnék.

-Ajj lebuktam. *nevettem* -tudod, a pillantásodtól úgy érzem, a testem zselévé változik, és a hasamba pillangók kezdenek röpködni. *nevettem*

-Huu de sokat hallottam már ezt.*vigyorodtam el.*-Semmi miért? Elolvadsz ha nézlek?*vigyorodtam mégjobban el*

-te meg idegesítő vagy. *elmosolyodtam, majd ásítottam egyet. Lustán kinyitottam a szemem* -Mi az? *felvontam a szemöldököm, mikor megláttam hogy néz*

-Pocsékul hazudsz*leültem egy székre és figyeltem őt*