Annalynne lakása

*Elővettem azt a pár tablettát ami be kellettvennem és egy kis víz kíséretében lenyeltem. Lefeküdtem az ágyra, mert nagyon kimerültem* -Nem kell aggódni pedig. Csak egy kis múló betegség. *hazudtam. Behunytam a szemem*

*Követtem őt hisz nem tudtam mi mást csinálhatnék. Amikor a cselédlány kiment Anna-ra néztem* -Nem kell aggódni miatta mi? Nők...*megráztam a fejem de ezt kár volt mert ujra sajogni kezdett*

*Felnevettem* -Oh az én is voltam. Meg minden féle finomság még. *felmentem a lépcsőn és bementem a szobámba.. az ajtón kopogást hallottam. Odapillantottam* -Igen? *lassan kinyilt az ajtó és az egyik cselédlány jött be.* -bocsásson meg, de a gyógyszereit be kell vennie. *bólintottam* -Rendben. *miután becsukódott az ajtó rápillantottam Maxra*

*összevontam a szemöldököm* -Ennyire bunkonak nézel hogy feljelentelek? Bár ha jobban belegondolok... Egy jó párszor hallottam már hogy egy allattomos bunko kétszínű tetű láda vagyok..

-Lehet nem emlékszel Casanova, de elütöttelek. Kórházba nem akartál menni, és lakásod sincs. Mivel nem akarom, hogy feljelents így elhoztalak ide. Talán van joobb ötleted? Mert akkor színesen meghallhatlak.

-Jah... de mivel is érdemeltem én ezt akedvességet ki?*néztem rá érdeklődve*

*Egy szolgáló gyorsan elém ugrott és elállta az utam*
-Kiasszony, a vendégének is tálaljunk? *Kérezte halkan és udvariasan*
-Igen legyen szíves. *hátrapillantottam a vállam felett* -Gondolom éhes vagy.

-Nem semmi.. *mondtam elismeröen körbe nézve mikor bementem utána a fejem már kevésbé sajgott de még nem volt az igazi* ~Tényleg apuci kicsi lánya..~

-Igen itt lakom. *felvontam a szemöldököm* -Miért? *kiszálltam a kocsiből és megindultam a bejárat felé. Kinyitotta nekem egy szolgálólány az ajtót és bementünk. Ledobtam az egyik heverőre a táslámat és a slusszkulcsot.*

**