*A kis csapat nevetgélve lejött a színpadról és visszamentek az asztalukhoz. Egy férfi ment fel a színpadra.*
-És most hölgyeim és uraim játszunk egy kicsit.
*mindenki elkezdett tapsolni is fütyörészni. Nevetve megráztam a fejem és én is tapsoltam*
-A lámpa most is elindul és akinél megáll, az jön fel ide a színpadra. *Az arcomról hirtelen lefagyott a mosoly. ~Jajj ne~. Amilyen szerencsétlen vagyok...megráztam a fejem és összehúztam magam annyira, hogy szinte nem is lehetett látni. A terem elsötétült és a végzetes fénycsóva megindult. Úgy éreztem magam, mintha orosz ruletten lennék. Becsuktam a szemem és próbáltam arra gondolni, hogy ne ide jöjjön. A világítás hirtelen megállt. Legalábbis sejtettem mert mindenki tapsolni és fütyörészni kezdett. Lassan kinyitottam a szemem. ~Óóó ne.. Csak rosszul látok ugye?~. A szemembe világított az az átkozott lámba*
-Nos kedves hölgyeim és uraim meg is van a szerencsés, vagy éppen szerencsétlen kiválasztott. A hölgy ott az 5-ös asztalnál. Jöjjön fel!
*Megráztam a fejem. Nincs az az isten, hogy kimenjek.*
-Nem mer jönni. Ajjj na ne kéresse magát! *egy férfi a hátam mögé jött és felállított. Behunytam a szemem és lassan megindultam a színpad felé. ~Ez nem történhet meg velem~. Felmentem egy kis lépcsőn a színpadra*
-Hogy hívják kegyedet? *szinte belemászott az arcomba a műsorvezető*
-Rosemary. *feleltem halkan, remegő végtagokkal*
-Nos kedves közönség. Egy hatalmas tapsot Rosemarynek! *a közönség füttyügésbe és ujjonságba kezdett. A zene lassan beindult. Hirtelen nem is ismertem fel, annyira lámpalázas voltam. Aztán leesett, hogy mi is megy. Lady Gaga- Bad Romance. ~Legalább a szám jó~. Bizonytalanul elkezdetem énekelni a számot*