Karaoke Bár

/Én is köszönöm ^^, /

-nincs mit mosoylogtam rá. Ne feledd hivj és jövök.. *amikor arcomon éreztem apró pusziját a melegség teljesen szétáradt bennem. Szélesen elmosoylodtam. Figyeltem addig amig el nem tünt az ajtó mögött. Ha angyal lennék most biztosra vettem volna hogy szárnyaltam volna. Amit bemente megfordultam és haza ballagtam*

//köszönöm a játékot //

*Az orromhoz emeltem a virágot és vettem egy mély lélegzetet* -Még egyszer köszönöm. *felpillantottam rá csillogó szemekkel. Felnyújtóztam hozzá és adtam egy puszit az arcára, majd sarkon fordultam és megindultam befelé. Útközbe hátrapillantottam a vállam felett és rámosolyogtam*

*elmosolyodtam* -Én ugy terveztem hogy sokkal több.. *az hogy örömet tudtam neki okozni nekem többet jelentett bárminél* -Ez csak egy kis semmiség..

*Halkan felnevettem* -Most már van párja. A végén egy csokrom lesz? *olyan szélesen mosolyogtam, mint az Alice Csodaországban, az a macska. Elvettem a rózsát és beleszagoltam* -Köszönöm. Nem kellett volna...

-Az már biztos.. Nem szivesen találkoznék vele.*sóhajjal vettem tudomást a kollégiumról. De eszembe jutott valami és mig nem figyelt rám megjátszottam ugyan azt a trükköt mint multkor. Ő már csak a felé nyujtott rózsát láthatta*

*Erre felnevettem* -Ez jó. Biztosan jó a "szakmájában". *nevetve sétáltunk tovább. Hamarosan meg is érkeztünk a kollégiumhoz. Felpillantottam a magas épületre és felsóhajtottam*

*Bólintottam* -Mondjuk a káosz démonáról már sokat hallottam.. Messze él de még ide is eljutott a hire..*vigyorodtam el*

-A féltékenységé? *kikerekedett a szemem* -Húú az sem rossz. Minden főbűnnek ezek szerint van démona?

-Ő a féltékenység démona..*mosolyogtam Rosera*

-Tényleg? És ő is volt valamilyen démon? *tovább kíváncsiskodtam*

*Lassan sétáltunk egymás mellet a kollégiumba* -Szerintem vagyunk egypáran bár én még csak egyel találkoztam erre fele.

*Mosolyogva bólintottam, és felálltam. Lassan megindultunk a kollégium felé.* -Sok démon van itt a földön? *kíváncsian néztem rá. Még mindig furcsa volt elképzelnem, hogy egy démon. Főleg, mert az ember azt hinné, hogy azok gonoszak*

*olyan jol éreztem magam vele hogy észre sem vettem hogy elrohant az idő. Szomoruan vettem a tényt hogy mindjárt nem láthatom.* -Elkisérhetlek odáig?

*Széles mosoly jelent meg az arcomon* -Nagyszerű. *rápillantottam az órámra és elhúztam a számat* -Lassan mennem kéne. *sóhajtottam* -Ellenőriznek minket a kollégiumban.

-Persze. *Bár tény hogy bármihez lenne köze megnézném.*

-Szeretnéd egyszer velem megnézni? *néztem rá mosolyogva*

*szélesen elmosolyodtam* -Találó név. Biztos aranyos lehet

-Annyira édes. *csillogó szemekkel néztem rá* -A neve Szösz. *hangosan felnevettem*- Azért mert akár merre jár, mindig tele van szösszel a bundája.

-Én többnyire mindig ráérek ugy hogy hajrá. *mosolyogtam, csak figyeltem öt. Ha akartam sem tudtam volna levenni rola a szemem. Először nagyot néztem a kismajmos sztorin aztán elmosolyodtam* -Szerintem inkább aranyos. Jó szived van!

-Ki fogom. *nevettem* -Ezt muszáj egyszer eljátszanom. *hátradöntöttem a fejem a pad háttámlájára és mosolyogtam. Már sokkal jobban voltam. Oldalra döntöttem a fejem és ránéztem Riora* -Képzeld örökbe fogadtam egy majmot. *az arckifejezésén felnevettem* -Jól hallottad. Az állatkertben örökbe lehet ugye fogadni, én pedig az egyik látogatásom alkalmával "magamhoz" vettem egyet. Nagyon édes. Még kicsike. Sajnos elvesztette az anyját, szóval most én vagyok a pótmamija. *mosolyogtam* -Milyen irónikus nem? Egy farkas akinek majma van.

*felnevettem* -Majd ki is próbálhatod..

*Elmosolyodtam* -Ez tök durva. *megráztam a fejem* -Úgy értem, jó. *elnevettem magam*

*elmosolyodtam* -Meg fogom hallani.

*Felvontam a szemöldököm* -Ennyi elég?