Karaoke Bár

*Mélyen elpirultam* -Hát erre nem tudom mit mondhatnék. *zavartan néztem körbe a terembe, majd rápillantottam* -De nektek szabad...úgy értem szabad vonzódni valakihez?

*elmosoylodtam* -Nekem ez tetszik.. Bár őszinte leszek váratlanul ért a dolog.. Nem gondoltam hogy egyszer valaha is vonzani fog ennyire valaki.

-A stréberségem? *halkan felnevettem* -Mindenki ezért piszkál, nem hittem volna hogy egyszer egy ilyen férfit...mint téged ez fog bennem vonzani. *kortyoltam egyet a baracklevemből*

-Végtéreis jogosan hiszed ezt hisz démon vagyok.. ráadásul a bujaság démona. De vedd azt is ha már azt akartam volna akkor már rég megtehettem volna valahol.. elvégre démon vagyok és bármire képes.. De nem tettem. És nem is kérem hogy ugorj a nyakamba vagy hogy kapásbol legyél a barátnöm. *mondtam komolyan* -Szeretném ha barátok lennénk és legalább meg ismernénk a másikat. *összevontam a szemöldököm.* -És ha pont az vonz benned hogy nem egy üres fejü liba vagy?

*Annyira hihetetlennek tűnt, hogy kellek valakinek. Észrevétlenül fürkésztem az arcát és láttam rajta, hogy rossz érinti a hitetlenkedésem. Sóhajtottam egyet* -Őszinte leszek. Az az igazság, hogy attól félek, hogy csak arra kellenék. Jó tudom, hogy most biztos azt mondod hogy nem. De mi van akkor, ha csak azért kellek mert más vagyok mint a többi nő, akivel együtt voltál? Lehet, hogy csak az újdonság vonz bennem. Aztán ha...megkapsz akkor meg rájössz, hogy nem is vagyok olyan nagy szám. Teljes joggal. *sóhajtottam egyet* -Nem akarok én most önvádaskodni, meg hasonlók, de elég unalmas vagyok. Ha hiszed ha nem...

*Amikor ki mondta hogy másik pasasnak is tetszik nagyot nyeltem. Gondolhattam volna.* -Sajnálom Rose, nem akartam így rád zúdítani. Akinek eddig nem kellettél az vak volt..*láttam szemeiben és arcán is hogy nem hisz nekem, ami fájt és ez ki is ült az arcomra*

*Körbepillantottam a helységben, majd visszanéztem rá* -Nem tudom mi folyik itt. *annyira vörös volt az arcom, hogy az már szinte nevetséges volt* -Eddig a senkinek nem kellettem, most meg két pasinak is? *enyhe hitetlenkedéssel néztem rá* -Ezt nem értem. *zavaromba a szoknyám alját kezdtem babrálni*

~Ennyit a lassúságról. Barom barom..~ -Úgy ahogy hallottad.. És igen rád értettem bár ezt nem akartam elmondani..*Felsóhajtottam* ~Nah ezt jol elcsesztem~

*Mivel ezeket már többször is mondta nekem, tudtam, hogy rám érti. Majdnem kiköptem az innivalómat* -Hogy mondtad? *hatalmasra tágult szemekkel néztem rá*

*elmosolyodtam* -Okos, gyönyörű hangja van és a szépsége is káprázatos..

*Nagy szemekkel néztem rá* -Lefoglalja magát? *elmosolyodtam* -És ki a szerencsés lány?

*Ránéztem, úgy döntöttem őszinte leszek vele de egy bizonyos dologról még nem szólok neki az még korai és értelme sincs* -Nos.. inkább úgy mondanám hogy a szívem ugy döntött lefoglalja magát.. Elméletileg csak démon lehetne..

-Te normális kapcsolatot keresel? *kérdeztem félénken* -Mert ez úgy hangzott. Nem tudtam, hogy a démonoknak is lehetnek párjaik. *rendeltem még egy baracklevet magamnak*

-Ezt nem értem.. Sokkal szebb vagy náluk és okosabb is! *mondtam komolyan* -Az ilyen nők általában azt az egy éjszakát keresik amiben azt hiszik megtalálják pár orára a boldogságot.. ahelyett hogy normális kapcsolatot keresnének.

-Mert egy kis bogának érzem magam hozzájuk képest. *nevettem, majd felpillantottam rá*

*Felnevettem* -Ugyan miért? Sok ilyen van pedig. Kihasználnak minden hasonlo alkalmat ha megtetszik nekik valaki..

*A lányok felé fordultam és néztem, ahogy elmennek. Vörös fejjel fordultam vissza* -Nem szeretem az ilyen nőket. Kisebbségi komplexusom lesz tőlük.

~Nah már csak ez hiányzott~ *felsóhajtottam majd rámosoylogtam a lányra* -Bocs de ezt inkább add másnak aki fel is használja.. *nagyon reméltem hogy nem kezd a nő hisztirohamot kapni de végül szó nélkül elment*

-Akkor legyen az, hogy kivittek vagyunk. *mosolyogtam, majd ittam az italomból. Felpillantottam meg láttam, hogy két lány idejött hozzánk*
-Bocsika ne harizz, de ő a te barátod? *kérdezte tőlem az egyik csaj. Végignéztem rajta. Hosszű szőke haja volt, ami természetesen nem eredeti volt, hanem az a tipikus hidrogén szőke. A szája fel volt fujatva az összesnek és hatalmas szilikon melleik voltak. Nagyokat pislogtam és megráztam a fejem*
-Nem.
-Jajj hát ezt ezt tökre örömmel hallom. Akkor ezt átadom. *ezzel átnyújtott egy kis névjegykártyát* -Remélem felhívsz szivi. *rákacsintott a nő. Nagyon zavarba jöttem, ezért az asztalt kezdtem bámulni*

*elmosolyodtam*-Nem azért tettem mert bármit is várok el tőled cserébe. És különben is megbiztál bennem annyira hogy idegenvezetős legyek és nem mellesleg táncoltál is velem. Ez nekem bőven elé.

*Halkan felnevettem* -A tanárom nem így gondolja. Így nem tud belőlem hasznot húzni. *a pohár tetejét kezdtem simogatni az ujjammal* -Amúgy meg ha már megmentetted az életem, valamivel meg kell hálálnom. És mivel nincs semmim csak ez. *megvontam a vállam*

*elmosoylodtam* -Énekelnél nekem? Ezt megtisztelteltetésnek venném. *ahogy szégyenlősen elmosolyodott valahogy furcsa melegség járt át* -Szerintem jobb is hogy nem vagy olyan.

-Ááá nem akarok még egyszer felmenni. Ha nagyon akarod, akkor éneklek neked, de vissza nem akarok menni. Utálom, ha a középpontban vagyok. *szégyenlősen mosolyogtam* -Nem nekem való ez a feltűnési viszketegség szindróma. *nevettem*

-Ennek én is felettéb örülök.*mosolyogtam rá majd a szinpadra néztem és a kis csapatra* -Szivesen meghallgatnálak még egyszer..

*Rámeredtem a baracklevemre és mosolyogtam* -Hát igen. *felpillantottam rá* -azért örülök, hogy összefutottunk. *odapillantottam a színpad felé, mert egy kisebb csoport felment és énekelni kezdtek*