Karaoke Bár

*felsóhajtottam* -Ez is igaz sajnos.. De.. ha bármi bajod esik ha csapdába esel.. csak mond ki a nevem és ott leszek.

-Hát, most is vadásznak. Nem igaz? Sok változás nem lenne, csak annyi hogy ne ölnék embert.

-Az jobb lenne ha rád vadászna valaki? *nézek rá mosolyogva*

-Mint mindenki szerintem. Én ha megtehetném ember lennék. Nem szeretek farkas lenni. Tudom ez nagyon csúnyán hangzik, de így érzek. Nem bírom elviselni, hogy ártatlan embereket ölök meg. *mondtam halkan*

~Ahogy az is hogy nem tudok másra gondolni miota ismerem. Atyám nekem elment a maradék eszem* -Hát sok mindent eltörölnék ha tudnék..

*Elmosolyodtam és legyintettem egyet* -Mindenki követ el hibákat. És ki vagyok én, hogy ítélkezzek mások felett. A szíved joga, hogy azt csinálsz amit akarsz.

-Az.. de soha nem voltam boldog.. Már igazán azt sem tudom miért tettem..*felsohajtttam majd kissé szomoru mosollyal néztem rá-* -Most aztán jót gondolhatsz rolam.

*Félszegen néztem rá. Ha belegondoltam, hogy hány nővel lehetett eddig...megráztam a fejem* -Hát nem semmi...

-Katona voltam.. éjszakánként a kis kocsmákba és bordélyokba jártam. Faltam a nőket mindegy volt hogy volt férje vagy sem.. Gondolom Lucifer ezért gondolta úgy hogy ez nekem való szerep osztás..

-Oh. *együtt érzően elmosolyodtam* -És, hogy lettél a bujaság démona? *félrebiccentettem a fejem és kíváncsian néztem rá*

*Leültem vala a padhoz. Majd a kérdésére felé fordultam meglepett. Egy pillanatig lenéztem a földre amig összeszedtem gondolataim majd ujra ránéztem* -Háborúban.. Nem volt nagy és fele annyin voltunk mint az ellenség még is.. kiálltunk és meghalltunk.

*Odamentem egy padhoz és leültem. Mikor leült mellé felé fordultam* -Kérdezhetek valamit? Persze nem kell válaszolnod, ha nem akarsz. Hogy...hogy haltál meg?

*mosolyából levettem hogy jó testvéri viszonyban vannak. Megráztam a fejem* -Nem.. nincs.

*bólintottam egyet* -Igen. Nagyon szeretem őt. *halványan elmosolyodtam* -Neked vannak testvéreid?

-De legalább a bátyád melletted van és nem kell egyedül csinálnod. *legszivesebben átkaroltam volna de volt egy olyan sejtésem hogy akkor elmenekül.*

*Lehajottam a fejem és a járdát néztem* -Úgy szoktam megoldani, hogy a bátyám...megöli az ember, én meg...hát..tudod. *a fülem mögé tűrtem egy tincset* -Viszont utána, így sírok mint egy kis pisis. *mély lélegzetet vettem*

-Nem vagy szánalmas. Ezt én se szivesen tenném meg.. *szerettem volna segíteni neki de sajnos nem tudtam.*

*Elhúztam a számat* -Főleg egy ilyen nyámnyilának mint nekem. Annyira szánalmas egy farkas vagyok.

*Bólintottam* -Igen. És nem lennék a helyedbe.. Ennél még a vámpíroknak is jobb úgy gondolom..

*Hálásan elmosolyodtam, mikor rám terítette a kabátját.* -Valószínűleg ezért is fázom. *felpillantottam rá* -Te..te tudod, hogy mi vagyok?

*levettem a kabátom és rá teritettem* -Értem. *nagyot nyeltem.*

*Fázósan átöleltem magam* -Lassan táplálkoznom kéne. *zavartan elnéztem más felé. Gyűlöltem ezt az időszakot az életemben*

*Hirtelen sápradt lett az arca* -Persze menjünk. *felálltam és kimentünk a friss levegőre.* -Valami gond van?

*Valahol sejtettem, hogy nem szabad, de a válasza viszont meglepett. Egy kicsit kezdtem rosszul lenni. A fejem fájt és kavargott a gyomrom is* -Nincs kedved kimenni? Nem igazán érzem jól magam.

~Most erre mit mondjak?~ *ha eddig nem hazudtam neki most se fogok* -Igazából nem lehetne.. de életemben elsözrö érzem azt hogy valaki kell nekem és ha eséjem sincs akkor is harcolni fogok azért hogy ne legyen baja.