The Garden

*Odapillantottam, mikor megfogta a kezem. Az arcom még vörösebb lett. Szinte már nevetséges, hogy mindig mindenre így reagálok. Nagy szemekkel néztem rá* -Pedig nem kellett volna aggódni...

-Nagyon féltettelek ám. *Magfogtam a kezét.* -És kérlek most ne húzd el a kezed.

*Felemeltem a fejem és néztem Rio távolodó alakját. Egy kicsit elszomorodtam.* -Persze, jól vagyok. *ezt egy kicsit hazugságnak éreztem. Na jó nem kicsit*

-Akkor további szép estét nektek. *ég egy utolsó pillantást vetettem Rosera majd elfordultam ha a szívem dobogott volna akkor most összetört volna. Elballagtam*

*Leültem Rose mellé.* -Jobban vagy?

*láttam Rion, hogy nagyon nem érzi jól magát, így inkább bólintottam. Nem akartam semmiféle kellemetlenséget. Főleg nem miattam. Sóhajtottam egyet és leültem az egyik padra. A csend nagyon nyomasztó volt közöttünk, csak a tücskök törték meg néha a csendet.*

*Megráztam fejem* -Már mondtam Rose, ha segítség kell hívj nyugodtan. Nem várok cserébe semmit. *megütötte Sid gondolata fülem* - Most inkább magatokra hagylak a barátoddal. *hangom legalább olyan szomorú volt mint az arckifejezésem. Nem akartam tovább aggatni mert annak úgy sem lett volna jó vége*

~Remek. Amilyen jól indult a nap, olyan szarul fejeződik be.~ *Mogorván néztem a pasit.*

*Hol Sidre, hol Riora néztem.* -Várj még egy kicsit. *mondtam neki halkan* -Csak így a segítségre siettél. Nem engedhetlek csak úgy el. Valamivel meghálálhatom? *nagy szemekkel néztem rá*

*halványan elmosolyodtam de a szomorú kifejezés nem tünt el arcomról.* -Persze, semmi bajom.* Hallottam Sid kívánságát és úgy döntöttem pár pillanat múlva eleget is teszek neki ha ennyire aggatok.*

*Figyeltem ahogya pasas távolodik. Bárcsak el menne azt kívántam.*

*Hátrapillantottam és láttam, hogy Rio távolodik és furcsa arckifejezés ül az arcán. Összeráncoltam a homlokom* -Jól vagy? *kérdeztem halkan*

-Nincs mit. *lefagyott az arcomról a mosoly amikor megláttam hogy Sid a kezét fogja és Rose pirulva fordul el. Hátrálni kezdtem tőlük. *

*Végigmértem ezt a Rio nevű pasast. Kíváncsi voltam miféle szerzet ez.*

*A fájdalom egyre jobban csökkenni kezdett a kezemben. Röpke fél perc múlva már semmit sem éreztem. Kihúztam a kezem Rio kezéből és megnéztem. Egy karc sem volt már rajta. Rámosolyogtam Riora* -Nem. Semmi baja sincs. Köszönöm. *észrevettem, hogy Sid fogja a nekem. Elpirultam és kihúztam a kezem Sid kezéből is. Pipacsvörös arccal fordultam el*

*Először éreztem hogy megfeszül a keze majd egyre jobban ellazul. Amint összefort a csont kinyitottam a szemem.* -Nah fáj még?*kérdeztem mosoylogva de biztos voltam benne hogy már nem. Soha nem hibáztam a gyógyításba nála pedig végképp nem akartam*

*Összeszűkült szemekkel léptem Rose mellé. Megfogtam a másik kezét, hogy bátorítsam ezzel.*

*Félve néztem oda. Mindig is rettegtem a fájdalomtól. Mikor elkezdte gyógyítani a kezem, fájdalmasan felnyögtem. A kezem enyhén remegett. Egy könny reszketett a szememben, de nem engedtem meg magamnak, hogy sírjak.*

* A levegőben lévő feszültség csak egyre nagyobb lett. Tisztán éreztem. Ovatosan megfogtam Rose kezét és feljebb toltam a pulóverét, ha nem is mutatta tudtam hogy fáj a karja. Elég rendesen eltőrhetett a csontja. Egyik tenyerem a törött csont fölé tartottam a másik kezemmel a karját fogtam alul, bár elég nehéz volt koncentrálni hogy éreztem bársonyos bőrét.* - Először kicsit fájni fog..*figyelmeztettem Roset majd lehunytam a szemem és koncentráltam a gyógyításra*

*A tudta hogy egy másik férfi fogja meg Rose-t...majdnem a pasira vetettem magam.* ~Állj le, nem a tulajdonod ő.~

*Óvatosan kinyújtottam a karom Rio felé. Próbáltam nem mutatni, de nagyon fájt a karom. ~Jajj ne nyávogj már!~*

* Rosera néztem, majd Sidre* ~Szép kis helyzet..~ -Megpróbálhatom. Mutasd! *vártam hogy Rose felém nyújtsa a kezét*

-A nevem Sid! Már én is be akartam vinni a kórházba, de nem hajlandó odamenni. *Paskolom meg Meránó nyakát.*

*Hol egyikre, hol a másikra néztem. Elpirultam, bár ezt a sötétben nem lehetett látni. Rápillantottam Riora* -Megtudod a karom gyógyítani? *kérdeztem halkan*

-Igen. én vagyok. Téged viszont nem tudom hogy hívnak..* nézek a pasasra, de amilyen mogorva volt annyit már tudtam hogy ő lehet a másik aki odavan Roseért. Majd Rosera néztem. Felsóhajtottam* -Te mindig bajba kerülsz.. Be kellene menned vele a kórházba.* bökök a fejemmel a kezére, bár az érdekelt volna hogy miért is hivott.*