The Garden

*Nem értettem mi a baja. Én csak szeretni akartam őt, mellette lenni. Ő nem kér belőlem. Elfogadom de piszkosul nehéz lesz.*

/Köszönöm a játékot!/

*Megálltam és hátrapillantottam a vállam felett* -Lehet, hogy olyan nőnek tűnök, aki csak át lehet taposni, de az nem azt jelenti, hogy meg is kell tenni. *A szememből kigördültek a könnyek. Lassan megindultam, majd farkassá változva elszaladtam az éjszakába*

-És még egy csókot megengdnél?

-Ha finomabban csináltad volna, akkor jobb lett volna. *lehajtottam a fejem. Kikerültem őt és lassan megindultam a kert kijárata felé*

-Bocsáss meg...azzal a tudattal hogy nem akarsz engem nehéz lesz együtt élnem...csak...csak meg akartalak ízlelni...éreznem kellett...bocsás meg.

*Elvörösödve néztem rá* -Ennél szebbre gondoltam az első csókomat. Nem úgy, hogy egy fának nyomnak és erőszakosan megcsókolnak, és végül bejelentik, hogy ezt akkor is meg kellett tennie.

-Egyfolytában azt szajkózod hogy nekem jobb lesz nélküled. Csak megmutattam hogy nekem igenis jobb veled. Tiszteletben tartom hogy nem akarsz...de ezt meg kellett tennem.

*Lódobogást hallottam a hátam mögül. Hátrapillantottam, de akkor már mellettem volt. A végén már csak arra eszméltem, hogy nekinyom a fának és megcsókol. A szemeim kikerekedtek és hirtelen azt sem tudtam mit csináljak, végül eltoltam magamtól* -Te mit csinálsz? *kérdeztem ijedten*

~Na nem. Ezt nem hagyom. Csak tudom nekem mi a jobb!~ *Egy könnyed mozdulattal vágtára bírtam Meránót és utána eredtem. Amikor utolértem lecsúsztam Meránóról.* -Az hogy mi jobb nekem...talán én jobban tudom. Ez a jó nekem! *Egy fának nyomtam és megcsókoltam.*

*Úgy látszik mindenki, hogy mindenkit ma megbántok csak. Felálltam én is padról átöleltem magam* -Jobb így neked. *megindultam az ellenkező irányba. A könnyeim végigfolytak az arcomon. A végén már szinte szaladni kezdtem*

-Sajnálom, hogy ennyi gondot okoztam. *Felültem Meránóra és lenéztem Rose-ra.* -Szívemet elraboltad és most össze is törted. Ég veled!

*rápillantottam. Nem tudtam erre mit válaszoljak. Hisz még alig ismerem. Szinte semmit sem tudok róla, viszont ő most akar engem. Lassan megráztam a fejem*

-Pedig ezt lehet leszűrni a szavaidból. Csak azt mond meg nekem, hogy kaphatok-e nálad egy esélyt!

-Nem azt mondtam, hogy semmit. *mondtam halkan*

-Nekem te kellesz! Nem ő! Nem is tudod mit érzek irántad! Miért gondolod hogy nem érsz te semmit?

*Lehajtottam a fejem és a ruhámmal kezdtem babrálni* -Van egy barátnőm. Zoe. Ha gondolod bemutatlak neki. Ő sokkal szebb mint én és nagyon temperamentumos.

-Miért nem lehetünk mindig boldogok? Eddigi életemben nem volt részem boldogságban...de melletted mindig boldognak érzem magam.

-Azért mert eddig minden ilyesmi távol állt tőlem és tökéletesen boldog voltam úgy. Így pedig csak szomorúság lesz a vége. A való világban nincs happy end.

-Miért félsz attól, hogy valaki közeledne feléd? Valaki akit már az ujjad köré csavartál a puszta jelenléteddel.

*Megráztam a fejem* -Nem erről van szó. Csak...*vettem egy mély lélegzetet* -Én ehhez nem vagyok hozzászokva. Jobb szeretek észrevétlen maradni és elvegyülni a tömegben.

-Bocsáss meg...nem kellett volna...ahogy látam te...te vagy rám kíváncsi...sajnálom hogy raboltam az időd. *Felálltam a padról és Meránó felé indultam.*

*Kikerekedtek a szemeim, mikor ezt kimondta. Arrébb csúsztam ma padon* -Nem...nem hiszem, hogy ez jó ötlet. *még jobban csúsztam tőle*

*Pillantásaom az ajkaira esett.* -Mindennél jobban szeretnélek megcsókolni.

*Nyeltem egyet* -Hát köszönöm...

-De ha szeretek valakit akkor azért aggódok. *Nézetm a szemébe.*