The Garden

-Hello! Feltételezem te vagy Rio! *Nézek rá mogorván.*

*Pár pillanat múlva megjelent mellettem Rio.* -Én plussz ló. Gondolhatod. *sóhajtottam fájdalmasan.*

* Már pár napja nem láttam Rose-t és kezdtem ugy érezni hogy eláshatom magam. Amikor megéreztem valamit és elmosolyodtam. Pár pillanat mulva már Rose mellett bukkantam elő és nem volt egyedül.*- Szasztok.* Értetlenül néztem rájuk és nagyon reméltem hogy nem az amire én gondolok, majd megláttam a karját* -Mit csináltál Rose?

*Elfordultam és megpaskoltam Meránót.* -Na haver ezt jól elbaltáztuk. *Morogtam az orrom elé.*

*Láttam rajta, hogy egy kicsit rosszul esik neki. Elnéztem a másik irányba. Nem szerettem senkit sem bántani, ezért ez engem is bántott egy kicsit* -Rio! *kimondtam a nevét, ahogy mondta, még pár napja*

-Nem bízol bennem, uge? De felőlem szólj akinek akarsz. ~Úgysem kellek neked...akkor nyugodtan.~

*Hirtelen eszembe jutott valami* -Mi lenne ha szólnék, az egyik ismerősömnek? *néha megvonaglott az arcom* -Ő talán rendbe tudja tenni a karom*

-Úgy értve hogy ráveszlek gyere el hogy rendbe tehessem a karod. De ha nem akarsz akkor elmehetsz.

-Az akaratomhoz? *nagy szemekkel néztem rá* -Manipulálni akarsz?

-Nem fogok hozzádérni. Na jó, csak akarodhoz.

*Elpirultam* -Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. *nagyon zavarba jöttem*

-Várj. Van egy pici házam. Gyere el! Ott rendbe teszem karod, utána hazamehetsz.

-Én kollégiumban lakok. Oda így nem mehetek. *nagy szemekkel néztem rá*

-Van otthon fáslid?

*tanácstalanul néztem rá* -Akkor most mi legyen?

-Fásli kéne meg valami...valami amivel meg tudom támasztani....

*Rápillantottam* -Meg tudod csinálni?

-Akkor legalább engedd meg hogy sínbe tegyem.

-Nem akarok menni. *könny reszketett a szemembe* -Tényleg nem akarok!

-Eltört a kezed. Meg kell nézetni még ha gyorsan gyógyulsz is.

-Nem. Nem akarok kórházba menni. Már jól vagyok. Tényleg. *Pánikba estem, mikor valaki kórházba akart vinni* -Nem akarok...

-Elviszlek orvoshoz. Most nem fogok szóba állni Meránóval. Soha nem csinálta ezt eddig....

*Lassan felálltam és a mellkasomhoz húztam a kezem* -Semmi baj. Mondtam, hogy szerencsétlen vagyok. *nyögtem*

-Én tehetek erről...nagyon sajnálom...*Ennyira szarul soha nem éreztem magam. Egy életre elkapáltam magam nála most.*

*Legördültem a kezemről és felemeltem a karom. Eléggé abszurd helyzetbe állt. Iszonyatosan fájt*