The Garden

-Ezt jól elszúrtam...*Elhatároztam hogy elmegyek a Moulin Rouge-ba és bocsánatot kérni.

*Megálltam és keményen a szemébe néztem.* -Mert nem akarlak látni többet. Én segíteni akartam neked, erre te meg...*elfordítottam a fejem* -Most megyek szia...*kiszaladtam az útra és éppen elkaptam egy taxit. Beültem és meg sem álltam hazáig*

/Köszönöm a játékot!/

-Miért futsz el elölem? Ne fuss el előlem, kérlek!

-Nem érdekel. Most mennem kell. *megállíthatatlanul törtek fel belőlem a könnyek. Szinte már szaladtam előle*

-Bocsáss meg, bunkó voltam. Nem kellett volna ilyet mondanom. Nem akartam, tényleg. *Nézek rá esdeklően.*

-Szívás? *hitetlenkedve néztem rá.* -Mi az hogy szívás? Szívás, az ha kimegy a bokád, vagy ha egy nőtől, megkérdezed hány hónapos, miközben csak kövér..*teljesen kikeltem magamból* -Ez nem szívás!! Ez katasztrófa! 2 hónapom van vissza. *a könnyek kicsordultak a szemeimből* -Fogalmad sincs, milyen így élni. Mikor állandó szenvedés az életed, és azon vagy, hogy senki ne tudja meg, mi a bajod, mert máshogy néznének rád utána. *most már sírtam*

-Hát az szívás. Hopsz...bocsi....ezt nem kellett volna mondanom...*Néztem rá bocsánatkérően.*

*Sóhajtottam egyet* -Rákos vagyok. *nem néztem rá, mert tudtam, hogy ilyenkor mindig más szemmel néznek rám utána*

-Miért? Mi bajod?

-Persze, akik csak a pénzem miatt szerettek. Aztán amint megtudták mi bajom elfordultak rőlem...

-Rendben, ha nem akarod. *Mosolyogtam rá.* -És miért jöttél el Ausztráliából? Jó...rosszban voltál ott mindenkivel...de azért biztos voltak barátaid is...

-Nézd. Tényleg nem szeretnék ebbe belemenni. *komolyan néztem rá*

*Hangjában volt valami amiből arra tudtam következtetni, hogy nem mond igazat.* -Van egy olyan érzésem hogy enm mond igazat. De nekem aztán mindegy.

*Megvontam a vállam* -Nem nagyon szeret ott senki, apámon kívül. De megértem őket. *sóhajtottam* -Azért is költöztem el. ~Részben~

*Láttam reakcióját.* -Ha megkérdezhetem...valami rossz emléke van? Mert mintha olyan feszült lenne...

-Persze. *a táskámat magamhoz szorítottam és szorítottam magamhoz* -Mert nem is vagyok angol. Sydneyből származom. *mosolyogtam*

-Kérdetzhetek valamit? Nem tünsz nekem angolnak...honnan származol?

-Puncérnő vagyok a Moulin Rougeba. *mosolyogtam*

-Az jó lenne. Te mit dolgozol?

*sóhajtottam* -Nem baj. Akkor sem szeretnék testőrt. *kedvesen mosolyogtam* -De ha gondolod, segíthetek munkát keresni.

-Már kezdtem megörülni. Különben is odamennék ahova akarnád hogy veled menjek. Te lennél a főnököm.

-Köszi, de nincs rá szükségem. Tökéletesen megvagyok így, és sosem bírnám elviselni, hogy mindig valaki loholjon utánam..*nevettem*

-Hát...azért néha majd vihetem magammal? *Nevettem.* -De tényleg szívesen vállalnám...

-Azt hiszem, hogy a lovadat azért otthon hagyhatod. Nem hiszem, hogy a Escaladembe. *nevettem*

-Képes lennék, hidd el! *Néztem rá.* -És egy lovas testőröd lenne.