Trevi-kút

-Alig ismerlek. Csak kétszer találkoztunk. Nem várhatod el, hogy egyből ugorjak a nyakadba. *mondtam komolyan*

-Bocsáss meg, csak magamat sem értem mostanában. *Néztem rá.* -De persze...ha nem kellek azt is megértem.

*Nagy szemekkel néztem rá* -Jól van bocs. Nem kell leszedni a fejem.

-Mert megőrítettél...és azt hogy teszel-e nekem...azt had én döntsem el.

*Megráztam a fejem* -Megőrültél...*elvörösödve ettem tovább a fagyim* -Mondtam, hogy mi a helyzet velem....

-Ha tudnám akkor megmagyaráznám ezt az érzést...első pillanatban elbűvöltél. És mi van ha ezt a hosszú idő veled szeretném eltölteni?

*Zavartan néztem rá* -Nem is ismersz. Hogy akarhatsz velem lenni? Az örökké pedig hosszú idő...

-Igen, veled vagyok...de arra céloztam, hogy örökre veled akarok lenni.

-Most is velem vagy nem? *értetlenül néztem rá*

*Ahogy a szája szélét lenyalta mély levegőt vettem.* -Arra hogy azt mondtam burkolva hogy veled szeretnék lenni.

*Összeráncoltam a homlokom* -Hogy értve? Most is beszélek. *nevettem, majd lenyaltam a szám szélén megmaradt csokit*

-Miért nem modasz semmit?

*Félénken felpillantottam rá, majd inkább nem mondtam semmit. Csendesen nyaltam tovább a fagyim*

-Nem tudom..Ha te elmész innen akkor nekem sem lesz itt keresni valóm.

-Holnap után megyünk vissza. *egy kicsit elszomorodtam a tudattól, hogy el kell mennünk* -És te?

-Nem, egyed csak. *Mosolyogtam rá.* -Meddig maradtok még a városban?

-Az biztos. *mosolyogtam, majd felé nyújtottam* -Kérsz?

-Ahogy látam jól választottál. És jól is néz ki.

-Dehogy is. *nevettem. Iszonyatosan finom volt a fagyi. Odamentem egy padhoz és leültem, mert ha állva kell ennem tuti, hogy leeszem magam.*

-Hé! Ezt nekem kellett volna fizetnem! *Mosolyogva figyeltem, ahogy eszik.* -Na megbántad hogy fagyit eszel?

-Ilyet ne mondj nekem, mert nagyon falánk vagyok. *nevettem, majd vettem magamnak egy hatalmas adag epres fagyit csokiöntettel. Belenyaltam, majd behunytam ma szemem* -ez isteni...

*Valami nagyon vonzott bben a lányban, de meg kellett értetnem magammal hogy ő nem akar engem. Miért is hittem hogy akar engem. Remény támadt bennem, de most azt elfolytottam.* -Annyit választhatsz amennyit csak akarsz!

*Ránéztem a kezére, majd inkább odamentem mellé* -Rendben. *együtt megindultunk egy fagyizó felé. Elég gyorsan találtunk is egyet. Odamentem és csillogó szemekkel néztem végig a fagyikon*

-Senki nem fogja megtudni. Gyere! Van itt a közelben egy nagyon jó fagyis! *Nyújtottam neki a kezem.*

*Elmosolyodtam, majd körbenéztem* -Végülis nincs itt a tanárom. *nevettem*