Chloe és Damien háza

*körbenéztem*-Szép...*kérdésére szemem felcsillant nem kellett kétszer mondania egyből odaléptem hozzá és egyból szenvedélyesen csókoltam*

-Nekem nem kell. Totál kábulatba van a csávó, majd lefekszik és azt hiszi, hogy álmodta hogy itt élt. *hátrapillantottam és felnevettem. Beértünk egy szobába, amely nagyon elegánsan volt berendezve. Az ágy pedig hatalmas volt. Szélesen elmosolyodtam. Odamentem és ledobtam magam a tetejére* -Na..? Felavatjuk? *nevettem*

*Megfogtam a kezét és mentem utána* -Édesem.. legalább kitörölted az elméjét?

-Akkor most húzd szépen el a csíkot. *Mikor nem mozdult felsóhajtottam és legyintettem egyet a kezemmel, mire azonnal megindult* -Na látod. Megy ez neked. *Mikor eltűnt a tulaj visszanéztem Damienre. A szemem ismét barna lett mint előtte.* -Gyere nézzünk körbe. *megfogtam a kezét és felvezettem a lépcsőn*

-Az.. ellenálhatatlan..*vigyorogtam, majd figyeltem ahogy a tulajhoz sétál.*

-Mert olyan ellenállhatatlan vagyok? *suttogtam a szájába és magamhoz húztam. Egy ajtó kinyílt, majd odapillantottam és megláttam a kábulatban lévő tulajdonost. A szemem ismét fekete lett, ahogy a tulajt néztem. Végigsimítottam Damien arcán majd odamentem Mr. Hudson-höz.*
-Elintézte? *kérdeztem kifejezéstelen arccal, mire a pasas bólintott egyet*
-Oké. Ezt már szeretem.

-Ezt imádom benned. Fogalmam sincs miért.*viszonoztam szenvedélyes csókját*

-Hát azt melegen ajánlom édes. *suttogtam az ajkaiba és szenvedélyesen megcsókoltam*

-Mert még így is imádlak!

*Halkan felnevettem* -Miért is?

* Chloera mosolyogtam. Már nyomát sem látni benne azt a viselkedést ahogy a tulajjal bánt. Odamentem hozzá és magamhoz vontam* -Hihetetlen vagy.

*Arra késztettem a pasast, hogy menjen és rendezzen elő mindent, majd menjen el a házból minden cókmókjával együtt. Figyeltem, ahogy elmegy, majd mosolyogva hátrapillantottam Daminere. Az előbbi keménység szinte egycsapásra eltűnt a szememből, és a helyét átvette a gyengédség. Odaléptem hozzá és teljesen hozzásimultam*

*Alig bírtam visszafogni a nevetést. Mosolyogva a fejemet ráztam. *

-Aha és éppen azért adja nekünk ingyen. Tudja gazdasági válság van, bár ahogy itt körbenézek ön ezt nem veszi észre, de most majd igen. *ördögi vigyorra húzódott a szám. Kiléptem Damien öleléséből és közelebb mentem a tulajhoz, mire ő hátrálni kezdett.* -Ne akarja hogy kényszerítsem. *"kedvesen" mosolyogtam*
-Biztonságiak! *mikor elrikkantotta magát egy pillanat alatt a férfi előtt teremtem és legyintettem egyet a kezemmel, mire nekivágódott a falnak. Egy pillanatra látszólag még a lélegzete is elakadt*
-Szerintem gondolja át...*Leguggoltam elé és mélyen a szemébe néztem. Belemásztam a fejébe és felállítottam.* -És most szépen felhívod az ügyvéded és intézkedsz, hogy az én és a kedvesem nevére kerüljön mindez...egy kis plusszpénzt is elfogadok. Mondjuk...2 milliót...elvégre ne legyünk telhetetlenek...

*körbenéztem a lakásban majd végigmértem a tulajt. Amikor végignézett Chloen magamhoz vontam és legszivesebben morogtam is volna de azt inkább nem tettem.*

*Mikor a komornyik készségesen beengedett minket elmosolyodtam.*
-Az uram egy pillanat és jön. *amint elment a komornyik szélesen elvigyorogtam. Alig vártam, hogy egy kicsit megszadizzam a tulaj elméjét. Szinte már könyörögtek érte az érzékeim. Pár perc múlva már jött is egy köpcös szottyadt faszi. Próbáltam nem undorodva ránézni*
-Üdv Mr. Hudson. *köszöntem rá. A férfi egy pillanatig nagy kikerekedett szemekkel nézett rám, majd úgy látszik beindult a férfi ösztöne mert végignézett rajtam, amint meg sem lepődtem*
-Ü...üdvözlöm, talán ismerjük egymást? *Rápillantottam a komornyikra és arra késztettem, hogy menjen innen el. Visszafordultam a tulaj felé*
-Még nem, de hamarosan megismerjük. Tudja, én és a párom, házat nézünk magunknak és az öné nagyon tetszik. Megfelelne nekünk. *Láttam, hogy a férfi, értetlen arcot vág*
-Bocsásson meg kisasszony, de valaki valószínűleg félreinformálta önt. A ház nem eladó. *szélesen elmosolyodtam, ahogy ezeket mondta*
-Ugyan...*legyintettem* -Ki beszél itt eladásról. Ön ingyen fogja nekünk odaadni. *vigyorogtam, és rápillantottam Damienre, mire férfi felnevettet. Odakaptam a tekintetem és szúros pillantást vetettem rá* -Mi az ami ennyire vicces? *mordultam rá, mire a vén fószer egyből elkomolyodott és nagyot nyelt*
-Ingyen? Ez a ház tudja mennyit ér kisasszony? 4 millió fontot...

*Meg kellett hagyni hogy izlése az nem semmi. Nem érte be akármivel az látszik. Én inkább csak csendben maradtam és figyeltem az eseményeket.*

*elvigyorodtam és magamhoz húztam Damient* -Mindig is jó ízlésem volt. Csak pénzem nem volt, hogy kihasználjam...*vigyorogva megindultam a ház bejárata felé. Bepillantottam a kapun, mikor észrevettem egy biztonsági őrt. Belemásztam a fejébe és elpateroltam onnan. Kinyitottam a kaput a gondolatommal és bementem a hatalmas birtokra. Elismerően néztem körbe. Megnyomtam a csengőt, mire egy komornyik kinyitotta az ajtót. Elővettem a legszebb mosolyom* -Üdvözlöm! Mr. Hudson itthon van? *megrebesgettem a pilláimat*

*Ahogy megláttam a házat elált a szavam. Még álmomban sem mertem volna ilyen házban lakni.* -Nem semmi...

Kívülről:



Konyha:



Hálószoba:



Fürdőszoba:



Hátsó kert:

***