Trevi-kút

-Speciális? Hűha...ez nekem már tényleg magas. *Nevettem.* -És az miből áll? Egy fagyit sem ehetsz?

*rápillantottam, majd elmosolyodtam* -Nem kérek semmit köszönöm. Versenyen csak speciális kajákat ehetek. De tényleg köszönöm. Kedves vagy.

-Meghívhatlak valamire? Akármire. Kívánsz valamit?

*Nagyokat pislogtam, majd tovább sétáltam. Átöleltem magam és nézelődtem az utcán*

*Állánál fogva felemetem az arcát.* -Ne szégyeld magad!

*Elvörösödtem. Nem néztem fel rá, mert nem akartam hogy meglássa a zavarom*

-Csak nyugodtan. *Mosolyogtam rá.* -Csinád csak amit akarsz. Én meg csodállak közben.

-Igen. *nevetve sétáltam tovább a macskaköves úton. Egyik nagyobb kőről a másikra ugrándoztam, majd mikor leesett, hogy mit is csinálok inkább leálltam*

-Hoyg visszatérsz ide, igaz? *Mosolyogva néztem rá.* -Van valami varázsa a helynek...

-Az. *hirtelen megtorpantam. Elővettem a zsebemből egy kis aprót. Behunytam a szemem és hátradobtam a vízbe, majd felnevettem* -Ez a szokás. Bocsi...

-Csak átutazóban jártam itt. Gyönyörű hely.

-Igen. *elnevettem magam és megindultam lassan.* -Sokszor voltál már itt? Mármint Rómában...

-Nyugi, nem harapok. *Nevettem el magam.* -Najó, ez morbid volt....

*R-néztem a kezére, majd elfogadtam mert udvariatlanság lett volna visszautasítani* -Persze. Úgyis kör szerettem volna nézni a városban.

*Kezemet nyújtottam neki.* -Sétálunk egyet?

-De ezek értenek ehhez. Látják ha nem úgy lépek ahogy kéne. Hát mindegy. Majd lesz valahogy. *mosolyogtam*

-Végülis ők nem tudják a koreográfiát...nem?

-Hát azt azért nem mondanám. Sok helyen elrontottam a lépéseket, csak remélhetem hogy nem látták meg. *mosolyogtam*

/Rendben. Jó éjt! /

*Magam elé képzeltem ahogy táncol...ahogy nekem táncol. ~Basszus Sid, verd már ki a fejedből. Nem kellhetsz pont te neki.~* -Biztos jó vagy!

/Most mennem kell. Holnap jövök. Jócakát!/

-Egyszemélyesek a versenyek. Személyenként indulunk. *a fülem mögé tettem egy tincset*

-Biztos vagyok benne, hogy nagyon ügyesek vagytok....főleg te.

-Nem tudom. Majd holnap után tudjunk meg. De sajnos nagyon erős a mezőny. Nem sok esélyt látok a nyerésre. *visszanéztem a víz felé és végigsimítottam a vizen*

-Sebaj. *Mosolyogtam.* -És hogy áll a verseny?

-Igen. Bár ez az én hülyeségem. *nevettem* -Tudod eléggé kétbalkezes vagyok. Ha valami elromolhat, az nálam mindig elromlik. Mindennel így van. *zavartan néztem fel rá*

-És vonza a telefonokat is. *Nevettem.*