Disneyland

-Hát azért szorgalommal, nagyon sokat el lehet érni. *odamentem az egyik padhoz és lehuppantam rá*

-Csak az okosak és tehetségesek lehetnek azok. *Mosolyogva néztem rá.*

*Szélesen elmosolyodtam*-Hát nem mindenki lehet egyetemista. *vidáman sétáltam tovább és eszegettem a fagyimat*

-Is. *Nevettem el magam.* -Persze a kötelező iskolákat kijártam, de az egyetem sajnos kimaradt... tulságosan is lázadó voltam...

*összeráncoltam a homlokom* -Táncot, vagy alapból nem tanultál? *félrebiccentettem a fejem és kíváncsian néztem rá*

-A tánc az szép dolog...sajnos én nem tanultam...

-Táncművészetis vagyok. *szélesen elmosolyodtam* -Ez a mindenem.

-Akkor te nagyon tehetséges vagy...és mit tanulsz? Tőlem nem kell tartani...ki tudok nappal járni...bár ha erősebben süt akkor megpirulok kicsit.

-Hát nem régóta. Most iratkoztam át, az itteni művészeti egyetemre. *lelkesen meséltem, miközben ettem a fagyimat* -Nagyon furcsa még nekem a város. Annyi ember van itt. Nem igazán szoktam hozzá. *sóhajtottam egyet* -És hajnos vámpírok is csak hemzsegnek. Így nem igazán járok ki sötétedés után..

-Gyönyörű neved van. A nevem Sidonil, de hívj csak Sid-nek! Mióta vagy a városban?

-Rosemary. *mosolyogtam vissza egy kicsit bátortalanul* -És téged, hogy hívnak?

-A nevedet megtudhatom? *Moslyogtam ré barátságosan.*

*Hátrapillanottam rá, miközben belenyaltam a fagyimba* -Rendben. Megértettem. *lassan megindultam az egyik irányba. elég sok ember nézett meg, amit annak tudtam be, hogy biztosan érzik, hogy nem ember vagyok*

-Én vagyok az oka, ugye? De én nem akarlak bántani...

*Megráztam a fejem* -Nem. Elment a kedvem az egésztől. *Lassan odamentem egy fagyisbódához és vettem magamnak egy hatalmas kékszínű fagylaltot. Mosolyogva vettem el, majd gyorsan ki is fizettem*

-Nyugodtam. *Msolyodtam el.* -Na visszamegyünk a hullámvasúthoz?

*Átöleltem magam. Felpillantottam rá* -Rendben, de szemmel tartalak.

-Bármit megteszek, hogy bízz bennem. Kis részben van csak bennem vámpír...nagyon elenyésző részben...kérlek...ne fuss el előlem.

*Megálltam egy pillantra és óvatosan hátranéztem* -Semmivel sem tudod. *feleltem halkan. Nagyon nem bíztam benne*

-Figyelj! Bennem is van a fajodból...mivel bizonyíthatom hogy nem akarlak bántani?

-Baj ha ezt nem hiszem el? *gyorsítottam a tempón. Direkt mindig emberek közelében maradtam. Elővettem a telefonom és Ryant akartam tácsázni, hogy jöjjön értem*

-Tudom miért menekülsz! De hidd már el...ha akartalak volna akkor a sorban kaptalak volna el...de nem akarlak bántani!

~Ja persze én meg most jöttem le a falvédőről.~ *Nem álltam meg, sőt nem is lassítottam. Nem akartam, hogy elkapjon. Legszívesebben farkassá változtam volna és hazáig rohantam volna, de egy kicsit érdekes lett volna ennyi ember közelében*

*Sejtettem miért rohant úgy el. Utána indultam.*-Hé! Ne félj tőlem! Nem akarlak bántani!

*Hátrafordultam és elmosolyodtam* -De én voltam a gyorsabb. *szélesen elmosolyodtam. Beleszagoltam a levegőbe. Éreztem, hogy vámpír, de vérfarkas is. Egyből kipattantam a sorból* -Azt hiszem, jobb lesz ha inkább mást próbálok ki. *gyorsan megindultam az egyik irányba. Nem akartam, hogy egy vámpír megöljön engem*