Disneyland

/Köszi a játékot! ^^ /

*Figyeltem ahogy eltünt az épületben.* ~Biztos megbuggyantam. Egy nő után futok...de olyan gönyörű...~

*Megálltam egy pillanatra és hátranéztem. Elmosolyodtam és bólintottam egyet* -Rendben.

-Várj! Ha...ha akarsz...őőő..minden nap naplementekor parkban vagyok Meránóval. Ha akarsz...akkor gyere el egyszer.

-Mint mondtam senki sem az. *felpillantottam rá és elmosolyodtam* -Amúgy biztos találkozni fogunk még. Köszönöm még egyszer hogy haza kísértél. *felemeltem a kezem és intettem neki* -Hát akkor szia. *ezzel megindultam a bejárat felé*

-Miért? Mi vagyok? Hát én biztos nem vagyok tökéletes....

-Ilyet ne is mondj. *mondtam neki komolyan* -Senki sem tökéletes nem igaz? *nevettem*

-Én meg egy szimpla korcs....

-Hát nem hiszem. Én csak egy farkas vagyok. Semmi több...

-És ha én pont téged kereslek?

-Nézd Sid, én nem igazán szeretnék kapcsolatot. Vagyis...*hó ezt hogy mondjam el* -Vagyis...én nem vagyok jó az ilyenekbe...szerintem mással jobban járnál. *feleltem halkan, miközben a földet rugdostam*

-Mondj egy helyet és időpontot!

*Nyeltem egyet* -Öh hát...erre mit is mondhatnék...*egész arcom tiszta vörös volt*

*Lassan a szemeibe néztem.* -Szeretnélek még látni...

-Én senkivel sem szeretek lenni egyedül. Nem igazán tudom magam megvédeni. *válaszoltam nyugodtan. Szerencsére nem laktam messze a vidámparktól, így gyorsan odaértünk a kollégiumhoz. Hátrafordultam* -Köszönöm, hogy haza kísértél...

-Gyönyörű hamgod van. *Mondtam halkan.* -Még mindig félsz itt lenni mellettem, ugye?

*Zavartan néztem rá és mikor megláttam, hogy nagyon néz elhallgattam. Visszanéztem a föld felé és nem is akartam felnézni*

*Gyönyörű hangja volt. Ámulattal figyeltem. A hangja szinte kitisztította viseltes lekemet és új életet adott neki. Egész nap szívesen hallgattam volna a hangját.*

*Sóhajtottam egyet.Tudtam, hogy addig úgysem hagy békén. Megköszörültem a tokorom és halkan énekelni kezdtem egy altatódalt, amit még anyám énekelt nekem, mikor kicsi voltam*

-Igen, itt. Had döntsem el én hogy tetszik-e a hangod.

-Csak így itt? *zavartan körbenéztem* -Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Azért annyira nem szép a hangom...

-Énekelsz is? Akkor nagyon tehetséges vagy! Énekelsz nekem valamit? *Néztem rá mosolyogva.*

*Elgondolkoztam egy pillanatra, hogy mikor is kezdődött ez nálam* -Körülbelül 7 éves korom óta. *mosolyogtam* -De nem csak táncolok, hanem énekelek is. Igaz a nagy szenvedélyem a tánc. *átöleltem magam és mindig tartottam tőle a két lépés távolságot*

*Elindultam utána.* -És mióta táncolsz?

-Hát rendben. *felálltam és bizonytalanul megindultam a vidámpark kijárata felé*