Disneyland

-Már miért akarnálak megölni? Megtehettem volna akármikor...csak barátkozni szeretnék.

-De úgye nem akarsz egy sötét sikátorban megölni? *kérdeztem félig komolyan, félig nevetve*

-Természetesen van. Úgy sincs jobb dolgom. *Mosolyodtam el.*

*Félénken körbepillantottam* -Öh persze. Ha van kedved. *mosolyogtam*

-Koleszban laksz? Leellenőriznke titeket? Húúú...hazakísérhetlek?

*Szélesen elmosolyodtam* -Persze, de ma már nem. Sajnos korán vissza kell érnem a kollégiumba. *zavartan mosolyogtam* -Esetleg máskor.

-Ha meglátom hogy nem érzi jól magát akkor elmegyek vele. De ahogy látom szereti ezt a nyüzsgést. Szeretnéd megnézni?

-Ennél érdekesebb dolgot még nem hallottam. *nevettem, majd megtöröltem a fagyis kezem* -Szerintem akkor is jobb lenne neki Skóciában, de hát te tudod. *kedvesen mosolyogtam*

-Jól elvan. Bírja a klímát. Ezért szertnék itt valami kis házat, hogy kint lehessen az udvaron és legelhessen.

-A lovaddal? Lóval itt Londonban? *elgondolkoztam* -Miért nem mész Skóciába? Ott jobb lenne neki.

-Jelenleg van egy kis raktárépület, ott húzom meg magamat a lovammal együtt.

*Összeráncoltam a homlokom* -Miért most az utcán élsz?

-Nem rég érkeztem. De még nem tudom hol fogok lakni.

*szélesen elmosolyodtam és folytattam a fagyim elfogyasztását* -Te is itt laksz?

-Értem...egyenlőre én is így vagyok vele. De ha ráakadok az igazira akkor annak örülni fogok.

-Mert senki sem érdekel. Engem nem nagyon érdekel ez a szerelem dolog. *mosolyogva nyaltam tovább a fagyim*

-És ezt honnan tudod?

-Hát, de csak csinnyán. *mosolyogtam* -De nem kell engem félteni. Sosem voltam szerelmes és ezután sem leszek.

-Miért? Nem beszélgethetsz te férfiakkkal?

-Ez igaz, tényleg nem tehetsz róla, de szerintem nem az miatt szedne szét. *nevettem* -Hanem mert a hugicájával beszélgetsz. A végén azt hinné, hogy rámhajtasz. *szélesen mosolyogtam*

-Szerintem ő nem lenne ilyen kedves velem. Egy idősebb vérfarkas lehet szétszedne a vámpír felmenőim miatt. De igazán nem tehetek arról, hogy kik voltak a szüleim.

-Mint minden rendes gyerek. *vigyorogtam* -Bár talán én annyira rossz nem voltam. *megvontam a vállam* -nem tudom. Ezt igazából Ryantől lehetne megkérdezni. Ő a bátyám.

-Kamasz voltam. Mindenben az ellenkezőt csináltam mint amit elvártak tőlem...

-Lázadoztál? Hogy? *kérdeztem kíváncsian, miközben lenyaltam az ujjamról, a lecsöpögő fagyit*

*Leültem mellé a padra és ránéztem.* -Sajnos nem kaptam támogatást és én meg csak azzal foglalkoztam, hogy hogyan lázadhassak.