Annalynne lakása

~Lökött~ *halkan felnevettem. Utoljára még ránéztem, majd sarkon fordultam és kimentem a szobából. Bementem azz enyémbe és lezuhatam az ágyra. Magamba nevettem, azon ami az előbb történt. ~ez tiszta bolond~*

~Ha tudnék.~ *duzzog és összegömbölyödve oldalmra fordultam*

*Felálltam és vigyorogva néztem rá* -Igen. itt hagylak. *lehúztam a cipőjét, majd betakartam. Bekészítettem neki egy pohár vizet és egy aszpirint, hogy ha felkel, akkor be tudja venni, mert valószínűleg nagyon másnapos lesz.* -Aludj. *mosolyogtam*

-Most itt hagysz?*néztem rá kiskutya szemekkel*

*Meglepetten néztem rá.* -Oh dehogynem. *nevettem és feltápászkodtam az ágyról*

*A lépcső elég nagy bravur volt. Ha nem segit tuti négykézláb másztam volna fel. Mivel átkaroltam őt igy huztam magammal az ágyra, így egyenesen rajtam landolt.* -Nah most nem menekülsz szépség..*vigyorogtam*

-Na így nem lehet veled beszélni. Gyere felviszlek a vendégszobába. *lassan megindutam vele felfelé a lépcsőn, ami nem volt kis teljesítmény részemről. Még hogy a kemo legyengít. Elmosolyodtam azon, hogy néha morogni kezd magában. A lábammal kinyitottam a szoba ajtaját és bevonszoltam őt. Odamentem az ágyhoz és megpróbáltam rádobni, de nem sikerült pont úgy ahogy terveztem. Ő háttam zuhant rá az ágyra én meg egyenesen rá Maxra*

-Hozzád jöttem.*néztem rá szemöldök összevonva.* -Nem nyilván való?

-Ja persze. *ráhajtottam a fejem a kanapé háttámlájára* -pontosan mit is keresel te itt?

-Nem is igaz...*huztam el a szám. Majd leültem mellé*

-Te meg gyerekes. *nevettem. Leültem a kanapéra és felhúztam a lábam* -te nem ülsz le?

-És hol van az a mondás hogy a részeg mindig igazat mond? Undok vagy*mondtam továbbra is duzzogóva.*

-Mert részeg vagy. *felvontam a szemöldököm, erre a hangnemre. Beleharaptam az alsó ajkamba és mosolyogtam*

-Miért van az hogy mindig mindenki jobban tudja én mit akarok?*kérdeztem duzzogva*

*szemforgatva mentem be a házba.* -Tudod mi? Nem úgy látszik, mintha tudnád...*behúztam őt a nappaliba és becsuktam az ajtót, de előtte szóltam az egyik szobalánynak, hogy hozzon egy vödröt, hátha ki akarná dobni a taccsot*

-Tudom hogy mit akarok, még ha részeg is vagyok!*motyugtam mint egy durcás kisgyerek majd mentem utána mikor huzott befele. Már ha ezt menésnek lehet nevezni. De legalább a vitágot elfogadta*

-Nem akarsz te esélyt, csak holt részeg vagy és azt sem tudod mit beszélsz. *meglepődtem, mikor elővett egy szál liliomot. Összeráncoltam a homlokom. ~Honnan tudta, hogy ez a kedvencem?~ megráztam a fejem és körbenéztem az utcán. Láttam, hogy egyre több ember jelenik meg az ablakban kívncsiskodni. Felsóhajtottam, és elvettem a virágot majd megfogtam a karját* -Gyere...*elkezdtem behúzni út a házba, ami nem volt kis teljesítmény, mert elég nagydarab volt és járni is alig bírt*

-Nem.. Amig el nem mondod miért nem adsz egyetlen egy esélyt! Nem vagyok teljesen ép elméjű aláirom és komplett hülye vagyok de miota ismerlek csak te jársz a fejemben...*letérdeltem és előhúztam egy liliomot a hátam mögül. Ha most egy idegen lennék saját magamon röhögnék* -Anna..

*Hanem lett volta teljesen részeg, még el is hittem volna amit mond.* -Max te részeg vagy. *intetem az egyik biznosági őrnek, hogy nyissa ki a kaput. Kiléptem hozzá és neki döntöttem a hátam a kapunak* -Szerintem menj haza...vagy oda ahol alszol...*nevettem*

- Nekem csak a szívem diktál!.*néha enyhén elakadozott a szavam.* -Kérlek adj egy eséylt nyomorult fejemnek.. Kellesz nekem! Segíts nekem hogy ne legyek ilyen bunko önző disznó!

~Ez teljesen megőrült!~. *elnevettem magam. Gyorsan magamra vettem egy köntöst és kiszaladtam a szobából. Leszaladtam a főcslépőn és láttam, hogy majdnem az összes szolágló Maxon nevet, vag éppen olvadozik. Kimentem a bejárati ajtón egy szál papucsba és egy köntösbe. Odamentem a kapuhoz. Megéreztem hogy dől belőle az alkohol szaga* -Max te részeg vagy. *nevettem* -Akkor azért beeszélsz ökörségeket...

*Már épp kezdtem feladni és homlokom a kapu rácsának támasztottam amikor meghallottam csilingelő nevetését* -Tudom egy köcsög barom taplo állat vagyok és nem tudok rólad semmit. De... akkor is akarlak! Tetszel nekem! *már nem tudtam mit mondjak az alkohol teljesen elvette az eszem csak ez lehet az oka hogy ilyeneket mondok.*

*Arra ébredtem, hogy hangosan énekel valaki. Összeráncoltam a homlokom és felálltam, hogy megnézzem ki lehet az. Elhúztam a függönyt és megláttam Maxot. ~Ez meg mit keres itt?~. Kinyitottam az ablakot és kihajoltam* -Mit csinálsz Max? *elnevettem magam*

*Pár órával később már holt részegen álltam a háza előtt és hangosan énekeltem valami nyálas szerelmes számot. Azt akartam hog legalább az ablakhoz jöjjön oda. két szobaláyn az ajtóban sustorogtak és kuncogtak.*

*Meglepetten néztem rá, ahogy kiment a szobából. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy már az udvaron volt. Elmosolyodtam egy kicsit, majd vissahúztam a függönyt és visszafeküdtem aludni*