Moulin Rouge

*értetlenül néztem az utakat* -Most hova viszel? Jól vagyok!

-Most mit csináljak veled...*mondtam szinte csk magamnak. Kórházba nem akart menni, lakása viszont nem volt. Felsóhajtottam és a kertváros felé vettem az irányt, ahol a házam volt* -Remélem nem bánom meg...*megráztam a fejem és hajtottam az úton*

-Biztos találtam volna egy helyet ahol legalább egy éjszakára meghúzhatom magam...

-Akkor most az utcán alszol? *még mindig furcsán néztem rá*

-Inkább csak most érkeztem a városba és még nincs lakásom...*mondtam halkan*

*Majdnem nekimentem egy fának. Inkább lelassítottam és leparkoltam az út szélére. Hitetlenkedve néztem rá* -Hogy érted azt, hogy nincs lakásod? Hajléktalan vagy? *kikerekedett szemekkel néztem rá, hiszen nem néz ki annak.*

~Most mondjam azt hogy az alvilágban?~ *egy kicsit hallgattam* -Nincs lakásom..

*Láttam egy csöppnyi félelmet a szemében. Sóhajtottam, majd letértem arról az útról, ami a kórházbe vezetett volna* -Nos akkor hova? Merre laksz?

-Komolyan már kezdek jobban lenni!*hazudtam*-Tényleg nem kell kórház!*Tekintve hogy ott haltam meg nem akartam visszamenni és emlékezni*

-Ne jöjjön ezzel a macsó szöveggel, hogy "én kemény vagyok és nem megyek kórházba". *megráztam a fejem, miközben az utat néztem. Megálltam egy piros lámpánál, majd rápillantottam*

*felemeltem a mutató ujjam és megráztam* -Nem, nem! Kórházba nem megyek! Jobban leszek csak egy pár pillanat!

-Na jó viszlek a kórházba. *nincs mese. *kinyitottam az anyósülést és beültettem a kocsiba, majd becsatoltam a biztonsági övet. Megkerültem a kocsit és beszálltam a volán mögé* -szóval akkor kórház. *lassan elindultam*

*fejem még mindig sajgott* -négyet?*összehuztam a szemem, ezekszerint jobban bevertem a fejem mint kéne. Nekitámaszkodtam a kocsinak. De hát ebcsont beforr nem?*

-Biztos? *fürkészően néztem az arcát* -Hány ujjamat látod? *felmutattam kettőt*

*Lassan sikeresen megálltam a lábamon.* -Kösz de utálom a kórházakat és különben sisncs bajom*mosolyogtam rá*

*segítettem neki felállni, de majdnem eldőltem vele, mert nagyon nehéz volt* -Bevigyelek a kórházba? *aggódóan néztem rá* -Gyere. *megindultam vele a kocsim felé*

* A fejem olyan volt mint egy másnaposé.*-Semmi gond. Kutya bajom.*felálltam és lesöpörtem magam, bár a fejem az vitt mint egy rohadt fejfájás de tudtam pár pillanat és az is kiáll.*

*Egy pillanatig ijedten néztem rá, majd felsóhajtottam. ha viccelődni van ereje, akkor nincs akkora baj* -Sorry nem láttalak. Végignéztem rajta, hogy van e valami sérülése, de még csak nem is vérzett.*

*Épp morgolódva mentem volna át amikor már cak arra emlékeztem hogy a betonon landolok. ÉS a fejem jócskán bevertem bár halott vagyok mi ez nekem. És mit ad az ég Anna szállt ki a kocsiból* -Nyugalom.. ütödöttebb már nem lehetek.. azt hiszem..

*Beszálltam a kocsimba és kikanyardtam az útra, pont mikor valaki elém lépett és elütöttem.* -Jézusom. *ijedten kaptam el a kormányt és megálltam. Kipattantam a kocsiből és az autó elé mentem. Láttam, hogy ott fekszik egy férfi* -Uram jól van? *a hátára fektettem és megláttam, hogy Max az.* -jézus...

*Nem tudtam semmit mondani mert már ki is ment. Elhuztam a szám. Mérges voltam csak tudnám mire. Felkeltem é inkább átmentem egy másik bárba egykis káoszt okozni hátha attol felvidulok*

*rápillantottam az Cartier órámra és levettem a kötényem* -Nos nagyon örvendtem. *kijöttem a pult mögül és bementem az öltözőbe. Gyorsan magamra kapodtam a ruháimat és megfogtam a kocsikulcsom. Megindultam a klub kijárata felé, ahol a Escaladedel parkoltam*

*befogtam. Lehúztam a maradék italom* ~Tényleg miért is érdekel engem ez az egész?~

-Nézd erről nem akarok beszélni. Oké? Nem hiszem, hogy bármi közöd is lenne, ahhoz hogy mi bajom van. *komolyan kezdtem magam felhúzni*

-aha én meg nő vagyok férfinak álcázva.*vigyordtam el*