Hyde Park

- Most tulajdonképpen mi böki a begyedet? Az hogy nem játszanak veled, vagy hogy nem eheted meg őket?

-Kac kac de vicces.Le bácsiztak beszarok...

- Nem kérlek, ezt a várost úgy ismerem, mint a tenyeremet...*figyeltem a gyerekeket.*

-Én pesszimista?Te el vagy tévedve.

- Mondom kár a gőzért, most nem hat meg a pesszimizmusod!

-Bájos.*mondtam színtelenül*

- Látod ott azokat?*mutattam egy párra, akik igen belemerültek a beszélgetésbe.*- Most hoztam őket össze. Ez kérem, szerelem első látásra... és az én jóvoltamból...* nagyot nyújtóztam.* - Mi lenne a világgal nélkülem?

-Aztán mitől is virulsz te ennyire?

- Mindenki magából indul ki...*vontam meg a vállam, majd a pad háttámláját megragadva, átlendültem a másik oldalára és török ülésben helyet foglaltam rajta, megtartva a normális távolságot tőle.*

-Paranoia felső fokon hölgyeim és uraim*fordultam vissza és inkább néztem a kölyköket*

- Hiába igyekszel, úgy se fogod elrontani a kedvem!

-Na nézd már ki virul itt.*néztem föl még találgatnom se kellett hogy ki volt az*

- Kétszemű bácsi? *kérdeztem én is, csak hogy ne maradjak már ki a sorból, miközben a padra könyököltem. Végig láttam az egész jelenetet...* a morcosmókus találóbb lenne...

-E-e-elnézést*szólt hozzám az egyik de úgy mintha én lennék maga a kaszás*-V-v-visszakaphatnánk a labdánkat?
*lenéztem magam alá majd a lábammal kigurítottam a labdát és elrúgtam vissza oda ahol játszottak.*
-Köszönjük kétszemű bácsi!*kiáltották,majd vissza futottak én meg totál ledöbbentem*-Kétszemű bácsi?*mondtam magamnak*

*Nagyon büszke voltam magamra, sokkal jobban feldobott mint a 100%os koffein.*

*lehet elbóbiskoltam mert következőnél arra nyitottam ki a szemem, hogy a kis kölykök körbe állnak és nagyon néznek valamit alattam.lenéztem és mint kiderült a labdájuk volt*

* Összevont szemöldökkel néztem, ahogy a pasi sietve magyarázkodni kezd és leszáll a nőciről, majd kezet nyújt neki. Csajszikám irulva-pirulva fogadja el és feláll. Kicsit sántít, de ez még belefér. Zavartan mosolyognak. Pasi lenyúl a könyvért, egyszerre a csajjal. A fejük összekoccan, elnevetik magukat. Macsókám mond valamit, fejével az ellenkező irányba mutat. Könyvmoly rákvörös fejjel elfogadja... ohohóóó.. lehet mégiscsak én vagyok a sors istennője?*

*unottan ültem egy padon és unottan bámultam a tőlem nem messze ugráló kölyköket.uuuuuuuuuunatkozommm*

/ÚJ/


*Ásítva haladtam a járdán a koli felé. Kész hulla voltam, pedig javarészt semmit nem csináltam egész álló nap.
Egy kocogó tesztoszteron bomba haladt el mellettem. Megfordulva fütyültem utána, mire zavartan nézett hátra és mivel nem nézett előre, egyenesen beleszaladt a könyvébe bújt nőbe. ú basszus...*

/Én köszi^^/

-Nekem meg meló van, úgyhogy*felálltam a padról*-Volt szerencsém!*vigyorogtam*

-Az biztos.

-Hát azt elhiszem. *nevettem* -Az emberek nem nagyon hisznek az ilyen yodákban.