Unter den Linden

-Ha jól sejtem akkor ő Rio. *Fintorodok el.*

-Ménő véletlen... A párom démonhaverja és pont egy farkaslányért gürizik..

-Ha már bukott vagy akkor nem mindegy? Én meg egy vérfarkas lánnyal szenvedtem egy sort, de már csak azt akarom, hogy boldog legyen.

Mert hittem egy démonnak.. Öszezürtük a levet aztán pofánvágott.. És milyen irónikus az élet most megint egy démonnővel hozott össze a sors.. *sóhajtottam* -És nálad?

-Miért lettél bukott angyal?

-Hm.. már nem.. bár ettől függetlenül megteszem ha alkalmam van rá. Bukott angyal lettem..

-Uh, az nem lehetett kellemes. És gondolodm most angyalként segítened kell másokan.

*vállat vontam* - A szüleim elég előkelő család volt.. De mivel ők mindig a hasznot lesték mindenben én meg mindig azt hogy segithetnék másokon kitagadtak.. Abban az időben az utcán halltak éhen sorra az emberek.. Velük együtt én is.

-Mesélj, miért haltál meg? *Néztem rá.*

-Minden nehéz aminek szomorúság a vége de túl lehet élni.. Azt hiszem.. Bár ezt pont olyan mondja aki már meghalt..*elhúztam a szám* -Nekem is az van..

-De lassan kezdem elfogani a dolgot. Csak nehéz. Kinek van még szerelmi gondja?

- Telitalálat*vigyorodtam el* -Noh mindenkinek szerelmi problémái vannak?

-Ha jól sejtem akkor te egy angyal vagy, ugye? De egyébként egy nőn gondlokodok, akinek nem kellek.

-Mi ez a búskomorság? Olyan szép éjszakánk van..*leültem mellé*

-Persze, nyugodtan. *Néztem fel a férfira. Illatáról nem tudtam megmondani, hogy mi is lehet ő.*

-Üdv. Leülhetek? *úgy tünik hiába lettem bukott a szándék még megvolt bennem. Azt nem vehették el*

*Egy férfit vettem észre közeledni. Utóbbi időben hajlamos voltam a paranoiás lenni, így méregetve figyeltem. De végülis nem volt veszteni valóm. Csinálhat velem akármit.*

*Amíg Chloe nem tudott kitalálni valamit nem szerette volna ha bárki meglát minket együtt így jobbnak láttam elmenni erre arra amikor épp nem a lakásunkon voltunk. Egyszer jártam már itt Németországban de az már nagyon régen volt. Nem sokan járkáltak erre egy férfi ült egymagában a padon. Nem tudtam pontosan megsaccolni mi lehetett talán vámpírnak mondtam volna. Lassan oda mentem*

*Életemben nem jűártam még Németországban, így eljöttem ide. Szerencsére Meránót ilyenkor, amikor rámjött az utazhatnék, mindig rá tudtam bízni egy ismerősre. Megálltam a fák alatt és leültem az egyik padra.*