Moulin Rouge

-Meggyőztél.*mosolyogtam rá*

*Lassan megszakítottam a csókunkat* -most is úgy gondolod, hogy nem akarlak? *suttogtam, miközben mélyen a szemeibe néztem*

-Akkor mé....*nem birtam befejezni mert ajkai az enyémre tapadtak. *amint megéreztem nyelvét a számnál rögtön elnyiltak ajkaim. Kezem végig kuszott a hátán. Beletúrtam selymes hajába*

-Nem erről van szó...*mondtam halkan. felpillantottam rá, felnyújtóztam hozzá és lágyan megcsókoltam. A kezem felkúszott a kezén egészen a nyakáig, ahol végigsimítottam neki. Szétnyitottam a nyelvemmel a száját, a nyelvem pedig felfedezőútra indult a szájában*

-Hát jó sajnálom hogy ekkora problémát okoztam neked!*mondtam komoran*-Ha ennyire nem akarsz engem akkor legyen*mondtam halkan.*

-De nincs szükségem arra, hogy megvédjenek. Egyenlőre az egyetlen fenyegetést te jelented számomra. *suttogtam*

*amikor éreztem hogy nem lök el még jobban szorosabban öleltem őt* -Gondoskodni akarok rólad és vigyázni rád!

*Meglepődtem, mikor magához húzott. Annyira jó érzés volt, így lenni. A karjai közt. Behunytam a szemem és ráhajtottam a fejem a mellkasára* -Hogy? *suttogtam a mellkasába*

*odaléptem és magamhoz öleltem* -Hagyd hogy gondoskodjam rolad. Kérlek.

*Nagy szemekkel néztem mit csinál. Nem hátráltam, csak remélhettem, hogy nem akar bántani*

*Most nem tudtam hogy ennek örüljek vagy sem. Feláltam és lassan közelitettem felé*

*Ha belegondoltam, hogy elmegy tőlem, teljesen összeszorult a szívem* -Azt kéne mondanom, hogy igen, de nem akarom. *mondtam halkan*

-azt akarod hogy tünjek el és ne jöjjek vissza?*nézek rá komolyan*

-Mert...mert egyszerűen lehetetlen, hogy téged szánjanak nekem. Farkassal nem lehetek együtt. Ez...abszurd...*mondtam hitetlenkedve*

*éreztem hogy elengedett de nem akartam közelebb menni. Nem akartam hogy ujra elfusson igy inkább hallgattam amit mond. És meglepve halgattam szavait.* -Akkor meg miért futsz előlem? És ne gyere nekem ezzel a te farkas én vámpír vagyok szöveggel!

*Eltakartam a mellem előre, majd elengedtem, hogy mozoghasson.* -Tudod. Mikor először ott kint megéreztem a véred ízét...*nem tudtam, hogy folytassam, hogy ne jöjjek ki hülyén a szituból* -A vámpíroknál létezik olyan, hogy mindenkihez hozzárendeltek valakit. Ez minden vámpírnál így van. Egyről egyig. Állítólag, amint megérezzük a hozzárendeltünk végét, egyből tudjuk, hogy ő az. Akármit teszünk, ő mindig a gyenge pontunk lesz. *sóhajtottam egyet* -Pontosan ez történt ott kint. Amikor megéreztem a véred ízét...

-És? Állandoan mást sem csinálsz csak menekülsz előlem! Egyszer.. legalább egyszer ne menekülj!

-Mert te farkas vagy, én pedig vámpír. Ezt nem tehetjük. Inkább kell kiszállni belőle. *Behunytam a szemem. ~Így is nyakig benne vagyok~*

*légzésem gyorsabbá vált*-Miért nem? Pont úgy akarod ahogy én..*néztem rá égő tekintettel, szinte faltam a látványát. Valami vonzott benne mindennél jobban*

*Nyeltem egyet. Behunytam a szemem és lassan ráhajoltam a nyakára, de eszembe jutott hogy ő mi. Nem akartam még ennél is jobban belesodródni ebbe az egészbe. lágy csókot leheltem a vénájára, majd eltávolodtam tőle* -Nem lehet...

*oldalra fordítottam enyhén a fejem*-Vedd el..*mondtam érdes hangon, akartam érezni őt bármilyen módon*

*Annyira kívántam őt, mint még eddig senkit, de ezt magamnak sem akartam bevallani. A légzésem ziháló lett. Megvillant a szemem és éhes tekintettel nézte végig rajta. A szemfogaim hosszúra nyúltak. Kezdett elhatalmasodni rajtam a vérszomj. ~Nyugi Anna. Nyugi...lélegezz mélyeket..~*

-A vesztembe küldesz... **suttogtam. Lenyaltam számról a vérét és felnyögtem. Teljesen lázba hozott vérének íze. Mozdulni akartam de nem tudtam*

-Rossz mi? *suttogtam a fülébe, majd ráhajoltam a nyakára és végignyaltam egyszer a vénáján. Ismét végigsimítottam a mellemen, majd beharaptam az alsó ajka, amitől kisercent a vérem. Odahajoltam és az ajkához és egy csepp vérem rákentem az ajkára*

*éreztem hogy nem birok megmozdulni*~Francba~*Majd az örületbe kergetett. Amint megéreztem nyelvét ajkamon felnyögtem*