Part

*Két érzés vitázott bennem egyik azért hogy itt az idő öljem meg. A másik pedig azért hogy benne legyek. Végül gyözött az utóbbi és a szám az övére tapasztottam*

*Annyira hirtelen történt minden, hogy nem tudtam mi történik. Egyszer csak a homokban feküdtem és az a férfi pedig fölém tornyosulva feküdt. Tágra nyílt szemekkel néztem mit csinál. Ijedten néztem rá, mert tudtam, hogy most fog megölni.*

*vállat vontam*- Talán ezért nem szívlelnek a társaim, de nem érdekel ki mit gondol. *hirtelen valami átsuhant rajtam és már csak arra eszméltem hogy hátradöntöm, lefogva kezeit.*

-Nagyon furcsa egy farkas vagy te. *visszanéztem a tenger felé* -Több mint furcsa. Egyenesen aggasztó. Ennél még az is jobb lenne, ha széttépnél. *A fülem mögé tűrtem egy göndör tincset és felnéztem a csillagokra.*

~Ki ne nyisd a szád!~ *vívodtam magamban.*- Már mondtam hogy sajnálom.~Barom~*nem értettem mi ütöt belém, egyik pallanatban az ösztönöm azt sugallta szedjem szét másikban pedig elképzeltem ahogy leteperem, letépem a ruháit és magamévá teszem*

-Nem. Nem hagyjuk. *még mindig döbbentem néztem rá* -Tegnap szinte szét szedtél, többször is megütöttél és most bejelented, hogy sajnálod?

*magam sem hittem el hogy ezeket a szavakat mondom* -Hagyjuk..

*Felvontam az egyik szemöldököm* -Sajnálod??? Egy vérfarkas sajnál egy vámpírt? *hitetlenkedve néztem rá*

*Láttam a vállán a karmolást* -Sajnálom.*mondtam halkan aztán meg is bántam* -Nem fogok neked esni.

*Bólintottam egyet* -ez igaz, de te itt vagy. Ez éppen elég fenyegetettség nekem, tekintve mi történt pár napja. *A vállamon egy kicsit lehúztam a plédet, így kivillant a karom, amin egy szép nagy karmolás volt* -Ugye tudod, hogy ezért ki is rúghatnak engem? *felmorrantam* -Mondjuk mit érdekel az téged...*megráztam a fejem*

-igen.. A közelben*miért érzem ugy hogy meg kell védenem? Francba* -Nem is kell, nincs a közelben senki más.

*Sóhajtottam egyet* -Gondolom te itt laksz. *körbenéztem a parton* -Elég veszélyes itt nekem, de nem akarok bujkálni..

-Értem* Furcsa érzések kavarogtak bennem. Nem tudtam mit mondjak vagy csináljak, bár legszivesebben letepertem volna a homokba*

*felvontam az egyik szemöldököm* -az egyik ismerősömet látogattam meg. *feleltem halkan és teljesen bebugyoláltam magam a takaróba*

*felsóhajtottam* -Mi járatban erre hol a madár se jár csak a magamfajták..

*Gyorsan magamra kapkodtam a ruháimat, majd a hátamra terítettem egy meleg pokrócot.* -Hát látod..

*elforditottam a tekintetem de valahol belül árulo lelkem azt sugta nézzek rá.*-No lám ujra találkozunk?

*Nem tudtam mit tenni. Muszáj voltam kimenni a partra. Lassan megindultam felé. Elvégre is ő csak egy farkas. Nem képes egy vámpírral...~Ugye?~. Mikor a víz már kicsi volt, felálltam és kilépdeltem a vízből. Szerencsére bugyi volt rajtam. A melleimet eltakartam és odamentem a ruháimhoz. A jobb vállamon még mindig látni lehetett azt a sebet, amit ő ejtett rajtam*

*Megláttam nem messze tölem a ruháit, furcsa érzés tört rám és a férfiasságom is hirtelen a nadrágomnak feszült*~Te áruló~

*Éreztem, valaki tekintetét rajtam. Odapillantottam és a távolban megláttam azt a farkast, akivel pár napja összekaptam a Moulin Rougenál és aki...sóhajtottam egyet és hátrasimítottam a vizes hajam. Nem tudtam, hogy mit tegyek. A ruháim kint maradtak a parton, ahol pontosan ő volt.*

*megmerevedtem amikor megpillantottam a vizben a vámpírnőt.Hirtelen meg se birtam moccanni..*

*Felbukkantam a víz felszínén és hátracsaptam a hajam. Olyan jóleső volt, ahogy a tengervíz körülölelte a meztelen testem. Csendesen úszkáltam a vízben*

*Még mindig az a különös éjszaka járt a fejemben. Nem tudtam kiverni a fejemből azt a vámpír nőt és ahogy viselkedett, ahogy nézett rám.*

***