~Ha rajtam mulott volna akkor nem. Nem szeretem ezt az alakomat.~ *Szörnyen éreztem magam, hogy látnia kellett így, ilyen undorító állapotban. Arról nem is beszélve, hogy majdnem nekitámadtam. Legszívesebben ástam volna magamnak egy lyukat itt a homokban és eltemettem volna magam. Alig vártam már, hogy vége legyen annak az isten verte teliholdnak. Így is kész szenvedés lesz utána, mert ilyenkor mindig tele eszem magam, aztán meg szépen megfekszi a gyomrom a sok elfogyasztott ember. Ez undorító. Legszívesebben hánytam volna magamtól. ~Nem értem hogy vagy képes ezek után velem még így viszonyulni, hiszen egy szörnyeteg vagyok.~ Behunytam a szemem és beszívtam az illatát, amelyet most sokkal jobban éreztem mint ezelőtt. Kellemes borzongás futott végig rajtam, ahogy a mámorító illata megtöltötte az orrom. Legszívesebben így maradtam volna az idők végezetéig. Na jó azért nem farkas alakban.
Felültem és végigszagoltam rajta. Valószínűleg most teljesen hülyének nézhetett, de nem érdekelt most. Itt volt a nagyszerű alakalom, hogy a kifinomult érzékszerveimmel végignézzek rajta. Felpillantottam az arcára, amely annyira gyönyörű volt. Szívem szerint belenyaltam volna, de akkor már tényleg olyan lettem volna mint egy kutya. Ehelyett, csak elmosolyodtam magamba és egy kicsit közelebb húzódtam hozzá. A fejem ráhajtottam a vállára és nekidörgöltem az arcom az övének, amivel a farkasok a szerelmet nyilvánítják ki. ~Annyira szeretlek édesem~. Bár még farkas alakban voltam, a szemem mégis úgy csillogott, mintha emberi alakban lennék. Végül csak belenyaltam a nyakába, mert nem bírtam ki. Túlságosan hívogató volt*