Japán kert

-Nem tudom. Mintha valami sorsszerűség lenne.

*Rápillantottam* -ezt hogy érted?

-Nem gondolod, hogy van abban valami, hogy mindenhol összefutunk?

-Én csak egy hétvégére jöttem. *még mindig a virágot néztem*

-Csak 1-2 napja! Nem tudom meddig maradok.

*Elmosolyodtam. Megláttam egy gyönyörű virágot. Nem akartam leszakítani, így egy kicsit közelebb csúsztam hozzá és végigsimítottam az egyik ujjammal a szirmain* -Mióta vagy itt?

-Igen, gyönyörű. *Néztem Rose-t.*

-Őőő..hát rendben. *előresimítottam egy tincset és néztem a kis tó felé* -Nagyon szép ez a hely.

-Ne menj! *Vágtam rá gyorsan.* -Ha már itt vagy akkor maradj. ~Addig is a közelemben vagy.~

*Elpirultam* -Ha gondolod elmehetek.

-Én gondolkodni jöttem és felejteni. De ahogy nézem nem fog menni ha mindig beléd botlok. *Mosolyogtam rá.*

*Megvontam a vállam* -szerettem volna egyedül lenni egy hétvégére és a bátyám fizetett nekem egy utat. *leültem mellé a fűbe. A szoknyám szétterült körülöttem*

-Szia! Persze, hogy leülhetsz. *Néztem rá.* -Mi járatban itt?

*Végül úgy döntöttem, hogy odamegyek hozzá. Remélem azért nem küld el egyből melegebb éghajlatra. Zavartan babráltam a piros ruhámat* -Szia. *köszöntem rá, mikor odaértem* -Leülhetek?

*Figyeltem hogy mit csinál. Magamba akartam inni mindid egyes pocikáját, mozdulatát, vonását.*

-Elég sötét volt, de viszont tökéletesen láttam éjszaka is. Sőt...~Vajon tényleg ő az?~. Már jó pár nap eltelt, azóta az eset óta. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Odamenjek-e hozzá, vagy menjek el?*

*Körbenéztem hogy van-e itt valaki. És ekkor észrvettem Rose-t. Ismét összefutottam vele. Ez nem lehet igaz. Tekintetem az övébe fúródott.*

*Vettem egy mély lélegzetet és körbenéztem a kertben. A távolban megláttam egy férfit, aki köpött úgy nézett ki mint Sid. Megráztam a fejem. Ez lehetetlen, hiszen Londonban van*

*Messza akartam lenni Londontól és Rose-tól, hogy elfelejthessem őt. A tó partján leültem egy padra és bámultam magam elé.*

*Eljöttem Japánba, mert egyedüllétre vágytam és messze akartam lenni Londontól. Csendesen sétálgattam, míg el nem értem egy kis hídhoz. Felmentem és körbenéztem. Innen mindent szinte beláttam*