Japán kert

-Köszi, hogy azért tartasz valamire....

-Héj az egy világnyelv. Szóval nem probléma. *mosolyogtam kedvesen*

*Ezen vele nevettem.* -Én csak angolul tudok...

-Hát semmi. Ez igaz. *nevettem* -Beszélek 5 nyelven és persze, az a nő egyet sem beszélt..

-Okos kislány módjára bólogattál...mi mást csinálhattál volna?

-Hallod elég vicces látvány lehetett. *nevettem*

*Akaratlanul is nevetni kezdtem.*

-Egy mukkot sem. *nevettem* -Az előbb odajött hozzám egy japán nő. Elkezdett nekem valamit magyarázni, én csak bólogattam, mintha érteném mit mond. *nevettem* -Könyörgöm nem látja rajtam, hogy nem japán vagyok?

-Nem igazán. Te? *Néztem rá.*

*Visszaejtettem a kezem az ölembe és felnéztem az égre. Furcsa volt, hogy teljesen tiszta volt az ég, így tökéletesenn látn lehetett a csillagokat* -Beszélsz japánul?

*Mosolyogva néztem ahogy végigsimított a karomon.* -Köszönöm!

*elnevettem magam* -Nem csak mondom. Ígérem. *végigsimítottam a karján mosolyogva*

*Mély levegőt vettem. Tudtam, hogy most lezárult életem egy fejezete. Ő boldog és ez a lényeg.* -De aztán ne csak mond. *Nevettem.*

*elmosolyodtam* -Köszönöm Sid. Nagyon kedves tőled. Ígérem szólni fogok.

-Remélem jó hozzád. De udd, ha valaha segítségre van szükséged akkor hozzám bátran fordulhatsz.

-Őőő..igen. *még jobban elpirultam* -Azzal a férfival, aki múltkor megcsinálta a karom.

-Ebből az arc kifejezésből ítélve, egy férfival...

-Fellépésekért kapunk pénzt, meg ösztöndíjat is kapok. *mosolyogtam* -Arról nem is beszélve, hogy nem egyedül fizetem a lakást. Van lakótársam. *pirultam el*

-Dolgozol hogy tudod fizetni?

*Megráztam a fejem* -Nem. Albérletbe költöztem.

-Végeztél a suliban vagy mi?

-Tudod, már nem kollégiumban lakok. *egyre jobban vörösödtem*

-Aha...azt látom. Na mesélj csak!

-Nem. *megráztam a fejem. A mutatóujjammal elkezdtem rajzolni a homokba*

-Hú jaj, valami érzékeny témára tapintottam...