Ebédlő

*Ismertem már annyira, hogy tudjam valami baja van.* -Mi a baj? Figyelj nem kell ha nem akarod. Tényleg...*nem szerettem mikor rossz kedvű* -Majd találok mást aki eljön velem. Nem gond...

*lesújtó pillantást vetettem a konyha felé. Semmi pénzért nem rá, nem akartam megbántani. Ezért futottam ki a belem?*

*Elgondolkoztam. Hirtelen beugrott miért kértem a segítségét* -Jah csak erre gondoltam. Tudod, hogy elvihetnél magaddal bulizni. *elmosolyodtam*

- Ömm.. de hát azt mondtad... én meg azért rohantam... akarom mondani siettem egy kicsit...*tudniillik én sohasem kések sehonnan. Mindenki más érkezik korán!*

-Segíteni? *felvontam a szemöldököm* -Mikor mondtam ilyet?

- Csak is este! És te is mondtad, hogy segítenem kell valamiben.

-Jól van. Bocsáss meg. Igazad van. *megettem a maradék pizzámat* -mikor szeretnél menni?

- Annyira azért ismerhetnél már!*fújtattam megvetően.*

*Felnevettem* -Olyan lökött vagy. Azért ne olyan helyre vigyél, ahol drogoznak meg ilyenek. *vigyorogtam*

- És Hős Zoe ki fog innen menteni. Oké csajszi, este elhúzunk valahová.

*Halkan felnevettem* -Csak elegem van abból, hogy mindig csak a könyvek között legyek. Nagyon unalmas az életem. *fülig elvörösödve néztem rá*

*Felvont szemöldökkel vigyorogtam el magam.* Ki maga és mit csinált Rose-zal?

-Hmm értem. *elgondolkoztam* -Mert arra gondoltam, hogy esetleg én..nnem is tudom...esetleg elmehetnék veled. Egy kis kikapcsolódás senkinek sem árt...*úristen el sem hiszem, hogy ezt én mondtam*

- Nem.*morogtam.* Tegnap is el se jöttek én meg ott vártam egy órát. tudod ki fog menni velük..

*Sóhajtottam egyet és hátradőltem a széken.* -Este mész valamerre bulizni? *próbáltam magamról elterelni a témát, mielőtt tényleg magamba zuhanok, amiért ilyen mimóza vagyok*

- Igen, a sors eléggé kicseszett a finom kis lelkeddel. *bólogattam.* mindenkinek meg van a maga keresztje...

-Ne nevess már ki. *elhúztam a számat, de én is elmosolyodtam egy kicsit* -Tudom nehéz elképzelni, mikor éppen egy embert falok fel. *zavartan babrálni kezdtem a ruhámmal* -Én nem tudnék senkit sem megölni, azért szoktam a bátyámmal menni. Ő meg...megöli és meg...megeszem. *na jó ez tényleg nagyon abszurdan hangzott.*

*Ahogy megemlítette ezt a kajálás dolgot, rögtön kitört belőlem a röhögés.* Bocs Rose, csak ez tényleg... annyira abszurd... mármint... te amint éppen...*na jó nem is részletezem tovább. Megköszörültem a torkom és próbáltam komoly arcot vágni, de a szám széle még mindig remegett.* nem akartalak megbántani...

*Láttam rajta, hogy rossz kedve lesz. Megfogtam a kezét bíztatóan* -Zoe nézz rám. Van nálad rosszabb is. Én éppen az ilyeneket eszem meg, amit hát valljuk be, nem sokan néznének ki belőlem. Nincs miért szégyenkedned. *mosolyogtam rá*

*Arcomról lelohadt az állandó vigyor, ami annyira jellemző volt rám.*- Na igen...

-Őőő igen. *vigyorogtam* -Nagyon akaszkodó. Egyszer elkapom a grabancát, ha tovább ólálkodik utánad a kis emberke. *halkan felnevettem* -Kiváncsi lennék, akkor is kellenél-e neki, ha tudná mi vagy igazából.

- Az a kis könyvkukac?*szaladt ki a számon döbbenetemben.*

-De hogy lehet, hogy erről te nem tudtál? *körbepillantottam a termen, hátha meglátom azt az alakot. Az ebédlő túlsó végében észre is vettem. Észrevétlenül felé büktem a fejemmel.* -Ott van. Az a fekete hajú. *mikor észrevette a pasas, hogy felé nézük egyből megfordult és szorgosan írni kezdett egy kis füzetbe*

*Nem mondom, a szám is tátva maradt.* - Mi a f...*megköszörültem a torkom.* Akarom mondani ejha!

*Lenyeltem a falatot, majd legyintettem egyet* -Vagy egy pasas, aki nagyon oda van érted. Megnézte, hogy mikor és hol van órád. Eléggé idegesítő egy alak, de azt hittem tudsz róla. Erről mindenki tud a suliban.