Eiffel torony

-Nos.. ez is alátámasztja azt hogy nem ember vagyok..

-De mi..nemrég még..Londonban voltunk. Most meg..*körbenéztem* -Ez hogy? *teljesen össze voltam zavarodva*

*elmosolyodtam meglepődött arcán* -Párizsban vagyunk.

*Na jó ennél különösebb utazásban sem volt részem. Egyszer csak eltűntünk onnan, és valahol felbukkantunk. Úgy éreztem magam, mintha valami film főhőse lennék. Mikor megérkeztünk körbenéztem. Hátul megpillantottam az Eiffel tornyot. Hatalmasra tágult szemmel néztem* -Mi most...?

új játék

*Az ejfel toronytól nem messze jelentünk meg. Kíváncsi voltam hogy fog reagálni*

*Meghajoltam mosolyogva elötte ahogy a régi időkben szokás* -Nincs mit! *figyeltem egyre távolodó alakját majd elindultam a másik irányba egy kis szorakozást keresni bár belül nem hagyott nyugodni a gondolat hogy hagytam egyedül elmenni. Felsóhajtottam* ~Hülye hülye~ *Morogva tovább mentem*

*Zavarba jöttem mikor megcsókolta a kezem. Nyeltem egyet és hatalmas szemekkel néztem rá. Lassan kivettem a kezem az övéből. Próbáltam odafigyelni, hogy mit mond, de nehezemre esett ezek után. Bólintottam egyet, annak jeléül, hogy megértettem.* -Merci. *apró mosoly jelent meg az arcomon* -Au revoir Rio! *megindultam lassan abba az irányba, ahova mutatott*

-Rendben, ha maga mondja. ~Rose... nah én e vagyok komplett~* elmosolyodtam és kezet csókoltam neki* - Az én nevem Rio. *Elmagyaráztam neki hogy merre találja amit keres é hogy hogy jut el onnan a Moulin Rougeba.*

-Nem kell. Ha elmondja merre menjek tényleg eltalálok oda. *Rámosolyogtam a férfira* -Egyébként Rosemary vagyok.

-Persze, elmagyarázhatom, de akár el is kisérhetem. *nézek rá ártatlan tekintettel. Ki akart használni az alkalmat amíg nem tudja mi vagyok és nem menkül előlem*

-Hát igazából egyedül gondoltam. Nem szeretném, hogy mást meglásson azon a helyen. Akkor még többet gúnyolódnának rajtam. *Körbepillantottam az utcán, mire megláttam az egyik évfolyamtársamat, aki egy férfit próbált behálózni. Ez egyértelmű volt. Lassan megindultam felé. Amint a lány mellé értem megkocogtattam a vállát*
-Mi van? *mordult rám a lány, majd megakadt a szeme a mellettem lévő férfin*
-Bocs, csak azért zavarlak, hogy ha netán keres valaki, akkor mond meg neki, hogy elmentem szétnézni a városban. *ezzel sarkon fordultam és megindultam az egyik irányba. Hirtelen eszembe jutott, hogy van térképem is. Kinyitottam a táskámat és elővettem. Összeráncoltam a homlokom* -Esetleg, tudja hogy merre induljak, hogy ha a diadalívhez akarok menni? *érdeklődve pillantottam fel a férfira*

- A csapattal gondolta ezt a látogatást vagy egyedül?*kérdeztem mosolyogva, egyre jobban egy valami zakatolt bennem*

-Hát nem is tudom. Szerintem nagyon érdekes ez a világ. És mert...a kedvenc filmem a Moulin Rouge. *szerencse, hogy alig látszott ki az arcom, mert fülig elvörösödtem*

- Moulin Rougeba?*meglepetten elmosolyodtam*- Miért olyan kíváncsi rá? Ha szabad kérdezni.

*Szélesen mosoly jelent meg az arcomon* -Tudom. Mármint sokat olvastam a városról. Szeretnék elmenni a diadalívhez, és a...Moulin Rougeba. Kíváncsi vagyok milyen. *Ismét negyed órás séta után végre leértünk és rendes talaj volt a lábam alatt.*

- Akkor az a afajta aki vonza a bajt?*ezen elgondolkodtam, eleve én maga voltam a baj. Utána mentem* ~Ez zene füleimnek~ -Van még sok szép látnivaló.

-Fantasztikus. *mosolyogtam, miközben a távcsövön keresztül néztem az éjjeli fényekben fürdő várost. Egy lépést hátrébb léptem és körbenéztem utoljára* -Azt hiszem ideje lesz lemennem, mielőtt bajba kerülök, ami szokásom. *zavartan felnevettem és megindultam lefelé.* -Még szerencse, hogy pár napig itt leszünk Párizsban, így lesz időm megnézni mindent.

*Vállat vontam nem firtattam a dolgot rákönyököltem a kis korlátra és néztem a kilátást. Önkéntelenül is megakadt a lányon hébe hoba a szemem. Akartam tőle valamit..*

*Fülig elvörösödtem* -Nem nagy dolog és nem hiszem, hogy szép vagyok, de erről nem szeretnék most beszélni. *a kabátom cipzárját teljesen felhúztam, épp hogy csak a szemem látszott ki. Odamentem egy távcsőhöz és belenéztem*

-Hát igen.. de ez igy van mindennel. *először melepve néztem rá majd szélesen elmosolyodtam* -Wáoo.. nem csak szép de oko is kegyed. Ezt nevezem.

-Mondjuk általában a nevezetességeknél, mindenki csak turista. Nem értékelik a helyiek, hogy milyen kincsük van. *visszafordultam a kilátás felé* -Tudtad, hogy ezt a tornyot a második világháborúban le akarták bontani, hogy a németek fegyvereket gyártsanak belőle? Egy másik férfi, mert eladta egyszer illegálisan. *~Oh te jó ég fogd már be. Ne stréberkedj!~ káromkodtam egyet magamban.*

*Valahogy sejtettem hogy ezt a reakciót kapom.*-Semmi gond. *A lányra néztem elmosolyodtam* -Nem itt élek inkább átutazónak mondanám magam..*visszafordultam* -Gyönyörű a kilátás.

*Kipattantak a szemeim, mikor megfogta a kezem. Hirtelen elrántottam és magamhoz húztam. Most ettől tiszta idiótának tűnhettem* -Bocsáss meg...csak nem szoktam hozzá, hogy...mindegy. *inkább a kilátásnak szenteltem a figyelmem. Egy kicsit megszédültem, mikor észbe kaptam, hogy milyen magasan vagyunk. Félszegen a férfira néztem* -Ön is itt él? Vagy turista? *kisöpörtem az arcomból egy tincset, amit a szél belefújt*

*lassan odaballagtam a sráchoz aki szekálta míg Rose oda ment a korláthoz.* -Ha szekálni meritek... Rajtatok tartom a szemem...*a srác minden ízében remegett. Lassan odamentem a lány mellé így épp meghallottam amit mond. *-Nem foigsz le esni. Ne félj. Meg fogtam a kezét. Nyisd ki a szemed..

*Értetlenül néztem, ahogy a Mr. Nagymenő hátrálni kezd tőlem. Összeráncoltam a szemöldököm és hátrapillantottam. Nagyon nem volt jellemző, hogy csak így feladják a szekálásomat.*
-Dehogy, nincs semmi baj haver.
*szélsebesen megfordult és a lehető legtávolabb ment tőlem. Ez kezd egyre furcsább lenni. Mindegy végülis örültem neki, hogy békén hagytak. Odamentem a korláthoz és becsuktam a szemem. Nem mertem kinyitni, mert félek ha meglátom milyen magasan vagyunk kidobom a taccsot, ami elég ciki lenne jelen helyzetbe. Görcsösen szorítottam a korlátot.*
-Nem merem kinyitni a szemem. *elnevettem magam, bár az örömömet behomályosította a félelem*