Erdő

~Hm.. legalább jol bánnak veled? Mert ha nem akkor kitekerem a nyakukat!~

~Két férfinak kellenék. Szerintem ezzel mindent elmondtam~ *sóhajtottam egyet magamba*

~Hugi... Nem akadok ki ígérem! Nekem bármit elmondhatsz!~

*Nem akartam elmondani neki, mert nagyon kiakadt volna. Így inkább csak csendben feküdtem tovább*

~ Ennyire? Mesélj!~ *néztem rá érdeklődve*

*Elfordítottam a tekintetem* ~Semmi különös~ *gondoltam kissé vonakodva.* ~Nehéz az élet.~

~ Nem tudom ezen még nem gondolkoztam. Mesélj hugi! Mi van veled mostanság. Olyan letört vagy~

~Te mi lennél, más lehetnél mint ami most vagy?~ *letettem a fejem a mancsaimra és oldalra döntöttem a fejem*

*elgondolkodtam* ~Ebben van igazság..~

~Mert azok szabadok. Oda mennek ahova csak akarnak. Nincsenek kötöttségeik. Szerintem a legboldogabb lények lehetnek a világon.~

*nagy szemekkel néztem rá* ~Miért pont sellő?~

*Elmosolyodtam magamba* ~Én sellő szerettem volna lenni.~

~Egyrészt igen.. Másrészt ha lehetett volna választani én sem épp farkasnak akartam volna születni.~

~Gyenge pontod?~ *elgondolkoztam* -~Az mindenkinek van. Neked gondolom Aryanna~

*nah erre már nem bírtam visszfogni magam. gondolatban jot nevettem. * ~Hugi attol hogy nagy vagyok még nem jelenti azt hogy nincsenek gyenge pontjaim~

~Ja persze.~ *végignéztem rajta. Legalább kétszer akkora volt mint én és izmosabb is jóval* ~mondja ezt egy tesztoszteron óriás~

*nah ha most ha emberi alakban lettem volna akkor nevettem volna* ~Köszi hugi a bókot, de én sem vagyok olyan erős..~

*Felemeltem a fejem és ránéztem* ~Téged? De te olyan erős vagy!~

*sóhajtottam* ~Bocsi hugi erre nem tudok mit mondani.. Engem már kezdetektől nyámnyilának tartottak~

~De a többiek olyan jól tűrik. A többi testvérünk is.~ *sóhajtottam*

*elmosolyodtam magamban*~Látnál egyszer engem.. Soha nem volt könnyű nekem sem és még most sem az~

*Odébb csúsztam és ráhajtottam a fejem a mancsára. ~Tudom...pocsék egy farkas vagyok. Egy normális vérfarkas nem hisztizik mindig, mikor vadászni kell menni~*

~Nyugalom, sajnos nem tehetünk mást te is tudod!~ *orrom hegyével kicsit megböktöstem a fejét*

~Egy szörnyetegnek érzem magam~ *behunytam a szemem* ~És ha volt családja?~

*Közelebb mentem mellé és én is lefeküdtem. Fejem az övé mellé tettem* ~Fel a fejjel hugocskám~