Vízesés

*Mikor meghallottam, az ordítását elkezdtem zokogni. Sosem fájt még ennyire semmi. Kiszálltam a vízből és felöltöztem. Nem babráltam abbaz, hogy megszárítsam magam. Már semmi sem érdekelt. Az arcom fal fehér volt. Behunytam a szemem és láthatatlanná váltam*

*kihátráltam a vízből. Úgyéreztem nyomban összeesek.*-Akkor légy boldog.. *a végére elcsuklott a hangom nem birtam tovább könnyeim maguktol elötörtek bár már nem is érdekelt látja e vagy sem. Ugy éreztem hogy most halltam meg másodszor. Elfordultam és eltüntem a fák között. Majd mikor már elég messze voltam lerogytam térdre és felorditottam hogy ez egész erdőt bezengte.*

*Belül szinte ismét meghaltam, meghaltam mikor láttam az arckifejezését. Sosem fogom elfelejteni ezt. Örökké kínozni fog ez a tekintet. Átöleltem magam, hogy ne essek szét* -Nem hazudok...*mondtam komolyan*

*Mikor kinyitotta a szemét nem láttam mást csak ürességet. szavai után pedig végképp összetőrtem.*-Hazudsz! *szemeim ujra megteltek könnyel arca rideg olt és kemény. Ezek után már csak egy választást hagytam magamnak. Így már tovább nem akartam élni. Hátrálni kezdtem*

-Nem. Kérlek menj! *nyögtem halkan. Egyre kevesebb erőm maradt. Hallottam hogy meg sem mozgul, ez nem mehet így tovább. Nagyon nem akartam ezt csinálni, de nem hagyott más választást. Elővettem minden színészi képességem és kinyitottam a szemem. Kemény arcot vágtam, már amennyire tudtam* -Mást szeretek.

-Akkor miért nem nyitod ki elötte a szemed? Nyisd ki a szemed. Aztán elmegyek!

-Nem! *mondtam határozottan még mindig lehunyt szemekkel* -El kell menned...

*ahogy elszakadt ajkunk kinyitottam a szemem, nem engedtem hogy ellökjön* -Nem.*suttogtam* -Kellesz nekem és bármivel szembenézek ha kell de veled maradok*suttogtam*

*Nagy nehezen elszakadtam tőle. Az arcom enyhén kipirult. Behunytam a szemem* -Most menj...*suttogtam. Nem akartam addig kinyitni a szemem, míg el nem megy. Nem bírnám végignézni, ahogy eltűnik. Ha valaki azt hiszi, hogy a pokol a legrosszabb dolog, az nagyon téved. Ez volt a legrosszabb és legfájdalmasabb dolog a világon*

*Az én csókom is egyre szenvedélyesebbé vált. Végigsiklott hátán a kezem fel a tarkójáig. *

*Ha éltem volna a szívem most valószínűleg már kiakadt volna. A kezem hátracsúszott a tarkójára és beletúrtam a dús sötét hajába. Egyre szenvedélyesebben csókoltam.*

*Tudtam hogy ezt nem szabad még is.. Kellett nekem. Már semmi sem érdekelt csak hogy itt lehetek vele. Szám elnyilt mikor bebocsájtást kért és nyelvünk találkozására felnyögtam. Vad érzelmek szágoldottak bennem. Sokkal erősebbek mint anno Sere-nél*

*Nem akartam, hogy elmenjen és hogy mással legyen. Pedig az lenne neki a legjobb. Egy értékes nőt találnia, mert velem sosem lenne boldog. Ezzel tisztában voltam. Annyira jó volt a karjai közt lenni. Hirtelen mindenről elfeletkeztem, csak ő volt és én. A nyelvemmel óvatosan szétfeszítettem a száját és lágyan csókoltam tovább*

*Azt gondoltam majd ellök magától de nem. Némán sírtam majd arra eszméltem hogy ajkai gyengéden csókolnak. Lehunytam a szemem és ugyanolyan gyengéden csókoltam vissza és közben egy percre sem engdtem ölelésemből.*

*Felpillantottam és pont akkor ölelt át. Egy pár másodpercig megmerevedve álltam, majd lassan felemeltem a kezem és visszaöleltem. Olyan szorosan öleltem magamhoz, hogy félő volt hogy összeroppintom. Ráhajtottam a fejem a mellkasára. Az arcomon valami végigfolyott, és halk szipogásba kezdtem. Felemeltem a fejem. ~Csak nem sírok?~. Még sosem sírtam, így teljesen új volt ez számomra. Tudtam, hogy ezzel tényleg csak rontok a helyzeten, de nem bírtam ki. Felnyújtóztam hozzá és tőlem telhető legnagyobb gyengédséggel csókoltam meg.*

*El akartam menni, el kellett volna indulnom. De nem ment. Képtelen voltam megmozdulni. Nem akartam hogy ugyan az megtörténjen mint már egyszer és most még is ugyan ott tartottam. Mielőtt elmentem volna érezni akartam magam mellett szorosan.. még ha utoljára is.. Egy pillanat alatt ott voltam vele szemben a vízbe és szorosan átkaroltam, de könnyeimet már nem birtam visszatartani. Már nem érdekelt mit gondol rolam ha ugy is utoljára látom őt.*

*Annyira fájtak a szavai, mintha késsel döfködnék, halott szívemet. Egy ideig próbáltam rideg arcot vágni, de nem ment. Képtelen voltam tovább színlelni. Lehajtott a fejem és bólintottam. Nem akartam rá felnézni, mert ha megtettem volna, akkor biztosan odamegyek hozzá és nem hagyom, hogy elmenjen. Azt pedig nem tehetem meg vele. A kezeimmel eltakartam magam előle*

*szemeim könnyben usztak de nem engedtem meg magamnak hogy nő elött sirjak. Főleg nem előtte* -Hát akkor jobb ha nem látjuk egymást.*hangom remegett akaratlanul is.*

*Mikor hátat fordított nekem megvonaglott az arcom. Nem értettem hogy mi történik velem, de szörnyen éreztem magam. Muszáj volt tartanom magam, mert ha előtte zuhanok össze...sóhajtottam egyet* -Csak az. Semmi más. *majdnem elcsuklott a végére a hangom*

*Sziavai mintha tőrt döftek volna a szívembe* -Neked lehet hogy az... *mondtam halkan. Ugy éreztem magam mint aki apro darabokra törik és ahelyett hogy valaki összetakaritaná és kidobná még szét is rugják. Elvettem a kőröl a ruhám és kimásztam a vizből. Felvettem aruháim, nem érdekelt hogy vizesek*

*A kezem enyhén remegett. Vettem pár mély levegőt. Most vagy soha. Teljes nyugalmat erőltettem az arcomra és megfordultam* -Nem értem miről beszélsz? Ez csak kefélés. Semmi több. *erősen megnyomtam az utolsó két szót. Igaz a mellkasom nagyon fájt, de ez kívülről nem látszódott*

*Hirtelen észbe kaptam mekkora egy állat vagyok. Megálltam és vállra hajtottam a fejem. kezeim már csak karolták őt. Könnyeim végig folytak arcomon rá egyenesen a vállára* -Ne haragudj..

*Mikor belémhatolt, valami összeszorította a mellkasom. Ha tudnám, hogy nincs szívem a végén még azt hittem volna, hogy megszakadt a szívem. Felnyögtem mozogni kezdett bennem. Lehajtottam a fejem. Még szerencs, hogy háttal volnam neki. Valami nedvesség folyott végig az arcomon. Biztos csak a víz.*

*Kívántam őt nagyon is. És egyrészről szemét lédénak éreztem magam. Másrészről ugy voltam vele hogy ö ugy sem érez semmit akkor meg mirt ne. Egy mozdulattal belé hatoltam felnyögtem és rögtön mozogni kezdtem. Kezeim felkusztak melleire*

*Azt hittem el fog tolni magától, de nem tette és ez meglepett. Mikor megfordított elakadt a lélegzetem. Megtámaszkodtam a sziklafalba és kiváncsi voltam, megteszi-e*