Stamford St

-Aham… és azt tudod, hogy merre fogsz menni? Vagy az mindegy, csak el innen?

-Igen.. meg ugye mig nem lettem bukott angyal sok védencem volt. És nem voltak ostobák.

- Itt sokan tudják, hogy mi vagy? Mondjuk, nem nehéz kitalálni, hogy valami több van benned. Az ilyet még az átlag emberek is megérzik.

-Már itt születtem.. és az nem most volt.. Sok rossz emlék köt ide. És mivel már nincsenek védenceim igy uj életet kezdhetek anélkül hogy bárki tudná hogy angyal vagyok.

-Miért akarsz elmenni a városból?

*Felnevettem* -Lehet.

-Na ugye… egy bundásnak is lehet igaza.

-Végtére is ebben is van valami. *elmosolyodtam*

-Az egy dolog, hogy van lelke, de az egy teljesen más dolog, hogy érti-e azt amit mondanak neki. Például, ha elkezdek neked japánul beszélni akkor azt megérted? Az okés, hogy beszélek hozzád, illetve te a macskához, de fogalma sincs, hogy mit mondasz neki.
* elmosolyodtam*
- Legalábbis szerintem ez így van

-Hogy minden élölénynek van lelke.. Ugyanúgy a macskáknak kutyáknak.. vagy bármély más állatnak.. Valahol vedd azt hogy te is farkas vagy..

-Valóban? Miért mit tanítanak?

-Hm.. meglepődnél azon amit az angyaloknak tanítanak...

-Ugyan ez csak egy macsek, nem érti, hogy mit mondasz. * nevettem el magam.*

-Remélem*megsimogattam a cicát*

- Nyugi, nem fog érte megharagudni. * mosolyogtam.*

-Akkor én éreztem rosszul párdon..

-Ja, csak hogy ő kislány...

*felnevettem* - Ahogy nézem akkor szereztél egy szép kandúrt magadnak.

* Megsimogattam a cica fejét.* - Nem is szeretnék tőle megszabadulni, Legalább nem leszek ezentúl egyedül. Ugye cicus? * A macsek úgy dorombolt, hogy azt egy verseny autó is megirigyelné.*

- Ha mindig a mások véleményére hallgatnánk akkor nem lennénk önállóak. *figyeltem ahogy felveszi a cicát* -Azt hiszem öt már nem vakarod le magadról.

-Mások erre azt mondanák, hogy nem bátor vagyok, hanem dilis. De engem nem nagyon szokott érdekelni a mások véleménye. Mindenki azt gondol rólam amit akar. * A cica hozzá dörgölőzött a lábamhoz, ezért lehajoltam hozzá, és felvettem.*

- Bátor vagy meg kell hagyni.

-Egy kis viszály sosem árt… legalább nem lesz unalmas az élet. * vigyorogtam*

-Nincs mit. Persze ha szereted a viszájt akkor csak maradj sokszerencsét hozzá.

-Majd lehet, hogy lecsekkolom azt is mielőtt végleg döntenék. Köszi a tippet!