Kennington Rd

-Nincs mit.*mosolyogtam rá. * -Mert megérdemled..*suttogtam halkan* -Szia*intettem neki mosolyogva és megvártam amig bemegy majd egyenesen az alvilágba vettem az irányt*

//én köszönöm//

*Megcsillantak a szemeim a rózsa láttán* -Köszönöm. *teljesen vörös volt az arcom, mint a virág. Felnyújtóztam és adtam egy puszit az arcára* -Nagyon köszönöm, hogy ennyire jó vagy velem. *súgtam a fülébe, majd intettem neki* -Hát akkor szia. *boldogan megindultam a kollégium bejárata felé*

/Köszönöm a játékot! ^^/

*elmosoylodtam amikor megfogta a kezem, hátrálni kezdtem amjd az üres utcában köddé válva vissza vittem a kollégiumhoz. * -Akkor tudod ha szükséged van rám csak szólits.*mosolyogtam rá a hátam mögé nyultam és a rózsát mint mindig most sem hagytam el*

-Megköszönném. *elmosolyodtam, majd félénken megfogtam a kezét*

-Ugyan.. csak nyugodtan randalírozhatsz..*nevettem* -visszavigyelek a kollégiumhoz?

-Rendben. *szelíden mosolyogtam. Rápillantottam a karórámra és elhúztam a számat* -Sajnos mennem kell, mert még tanulnom kell. *visszanéztem Riora* -Nagyon hálás vagyok. Ígérem észre sem fogod venni, hogy ott lakom.

-Amikor szeretnél. Annyi hogy nem sokára kis dolgom van az alvilágban amit sajna nem szeghetek meg, de ha van kedved holnap akár meg is nézheted a lakást.

*Zavartan mosolyogtam. Úristen el sem hiszem, hogy egy férfi lesz a lakótársam. Nekem, a mindig a kis visszahúzódó nő, mások nevetségének tárgya.* -Mikor jöhetek?

-De emlékszem*elmosolyodtam.* -Akkor ugy gondolom majd szólok Georgenak hogy találtál lakást.. Igy legalább száz százalékosan biztosnságban leszel.

-Ő nagyon is szeret téged. *nevettem, majd hirtelen lángvörös lett az arcom* -Talán...nem emlékszel?

-Teljesen biztos. Aranyos és szerintem annyira nem fog utálni hogy ne viseljen el.*nevettem el magam*

-Tényleg? *nagy szemekkel néztem rá* -De tényleg nem gond? Úgy értem, hogy Szösz...

*Azt hittem nem hallok jól, és hogy nem is vagyok ébren. De ott állt elöttem teljes életnagyságban. Bele gondolni abba hogy a lakótársam lenne...~Nah jó lődd le magad Rio~ Szélesen elmosolyodtam* -Az én részemről nagyon is rendben!

-Mert igazából, egyedül nem szeretnék lakni, Zoe a barátnőm pedig nem akar egyenlőre menni a koleszból. *zavartan néztem más felé* -És hát esetleg arra gondoltam, hogy kivehetném. Elvégre olcsóbban úgysem találok semmit. Persze nem gond, ha neked nem jó. Tényleg. Megérteném, hiszem egy majommal nem sokan szeretnének lakni. *halkan felnevettem. Félve felpillantottam rá* -Nem tudom, hogy te mit gondolsz erről...

*összeráncolt szemöldökkel néztem rá.* -Ugy gondoltam elég ha fele rezsit fizeti elvégre nem csak a szobát használja. Miért?

*Erre felfigyeltem* -Lakótársat? *nagy szemekkel néztem rá* -És...és mennyiért adod a szobát?

-Az is. Csend van és senki nem leskelődik a másik után. És ami jó hogy nincsenek vámpírok.. *mosolyodtam el* -Bár hogy itt van e lakás majd George megmondja.. Perfekt én keresek lakótársat azonkívül másról nem tudok.

-Köszönöm. *mosolyogva néztem, ahogy elmegy. Rápillantottam a névjegykártyára, majd Riora.* -Nekem jó lenne ez a környék. Elég biztonságosnak tűnik. Főleg, hogy te is a közelben vagy. *becsúsztattam a névjegykártyát a farmerom zsebébe és körbepillantottam az utcán* -Sok vámpír él erre? *kérdeztem halkan*

-Hm.. értem. *előhuzott a zsebéből egy névjegykártyát és Rosenak adta* Itt a névjegyem majd hivjon fel egyeztetünk időpontot és megbeszéljük.
- Köszönjük George.

-Nagyon köszönöm Uram. *mosolyogtam kedvesen* -De az az igazság, hogy nem sok pénzem van. Éppen munkát keresek. szóval valami olcsó kéne.

-Jó estét Rosemary, Lenne bőven attól függ milyen kereten belül gondolja a kisasszony és merre. Most éppen indulni készültem de ha gondolja megbeszélhetünk egy időpontot és szivesen mutatok magácskának pár lakást.
*Rose és George között cikázott a tekintetem*

*Kedvesen mosolyogtam, majd előre léptem és kezet nyújtottam neki* -Jó estét! Rosemary vagyok. *mosolyogtam*

*elmosolyodtam* -Nyugalom, szép vagy mint mindig.. *majd az ajtó felé kaptam a tekintetem ami ekkor nyilt ki. George lassan lesétált és odajött kinyitni a kaput.*
-Jó estét miben segíthetek nektek szomszéd.
-A lánynak kellene egy kis lakás..

*Csendesen sétáltam Rio mellett, míg meg nem álltunk egy ház előtt. Felpillantottam a sorházra. Végignéztem magamon, mert nem akartam rossz benyomást kelletni azzal, hogy rosszul nézek ki.*

-Semmi gond.*elmosolyodtam* -Nah gyere. Kivizettem a sötét utcából elbalalgtunk a házam előtt majd megálltunk a másik elött. A konyhában égett a lámpa ugy hogy szerencsénk volt. Becsengettem*