TELJES NÉV: Annalynne Miller
BECENÉV: Anna
FAJ: Ember
FOGLALKOZÁS: Pincérnő, a Moulin Rougeban.
KOR: 24
SZÜLETÉS IDEJE: 1986
SZÜLETÉS HELYE: Sydney
ÁTVÁLTOZÁS IDŐPONTJA: Hogy micsoda?
APA: Alec Miller (Sydney kormányzója)
ANYA: Amanda Keurk
TESTVÉREK: Nincs.
EGYÉB: Nincs
PÁR: Nincs, de már nem is lesz.
HAJ: Szőke
SZEMSZÍN: Tengerkék
ÖLTÖZET: Munkában, formaruha. Egyénként kényelmes ruhadarabok.
KÜLÖNLEGES ISMERTETŐ JEGY/JEGYEK: nincs
FEGYVEREK: Na ne már...
KÜLÖNLEGES KÉPESSÉG: Nincs
JELLEM: Alapjáraton kedves vagyok, de gyorsan fel lehet húzni. Mindig kimondom a véleményem, még akkor is ha az a másiknak nem tetszik.
ÉLETRAJZ:
Sydneyben születtem 24 évvel ezelőtt, egy elég jómódú családban. Mivel egyke gyerek voltam, mindent megkaptam. Akkoriban semmit sem becsültem. Tinédzser koromban csak úgy szórtam a pénzt. Nagyon lenéző voltam mindenkivel. Én voltam a apuci kicsi lánya. Barátaim éppen ezért nem igazán voltak, amit persze így utólag meg is értek. Elég sokáig így éltem. Szinte az egész világ az enyém volt. Eszem ágában sem volt tanulni. Többnyire mindig lógtam az iskolákból és semmit sem tehettek a tanárok, mert apám kezében voltak. Ez életem úgymond nagyszerű volt, 23 éves koromig. Egy szempillantás alatt tönkre ment minden. A szüleim elváltak egymástól, mert anyám meglépett egy sokkal fiatalabb férfival, apám pedig a munkába menekült, így elég sokat maradtam egyedül. Egyre többször lettem rosszul, amire apám mindig csak legyintett, mert azt hitte csak drámázok. De nem így volt. Egyik nap összeestem az iskolában. A következő képem, hogy fekszem az kórházi ágyon és apám aggódó arca fölém tornyosul. Az orvos akkor bejelentette, hogy rákos vagyok. Nem akartam elhinni. Azt hittem csak tréfálnak velem.
Miután kikerültem a kórházból összeszedtem minden cuccomat és elköltöztem Sydneyből. Nem akartam, hogy lássák azok az emberek a leépülésem, akiken eddig áttapostam. Nem bírnám elviselni a kárörvendő pillantásukat. Londonba költöztem és munkát kerestem magamnak, mert a saját lábamon akartam megélni. Most a Moulin Rougeban dolgozom, mint pincérnő. A legtöbb munkatársam semmit sem sejt a betegségemről, és nem is szeretném, hogy megtudják.
BECENÉV: Anna
FAJ: Ember
FOGLALKOZÁS: Pincérnő, a Moulin Rougeban.
KOR: 24
SZÜLETÉS IDEJE: 1986
SZÜLETÉS HELYE: Sydney
ÁTVÁLTOZÁS IDŐPONTJA: Hogy micsoda?
APA: Alec Miller (Sydney kormányzója)
ANYA: Amanda Keurk
TESTVÉREK: Nincs.
EGYÉB: Nincs
PÁR: Nincs, de már nem is lesz.
HAJ: Szőke
SZEMSZÍN: Tengerkék
ÖLTÖZET: Munkában, formaruha. Egyénként kényelmes ruhadarabok.
KÜLÖNLEGES ISMERTETŐ JEGY/JEGYEK: nincs
FEGYVEREK: Na ne már...
KÜLÖNLEGES KÉPESSÉG: Nincs
JELLEM: Alapjáraton kedves vagyok, de gyorsan fel lehet húzni. Mindig kimondom a véleményem, még akkor is ha az a másiknak nem tetszik.
ÉLETRAJZ:
Sydneyben születtem 24 évvel ezelőtt, egy elég jómódú családban. Mivel egyke gyerek voltam, mindent megkaptam. Akkoriban semmit sem becsültem. Tinédzser koromban csak úgy szórtam a pénzt. Nagyon lenéző voltam mindenkivel. Én voltam a apuci kicsi lánya. Barátaim éppen ezért nem igazán voltak, amit persze így utólag meg is értek. Elég sokáig így éltem. Szinte az egész világ az enyém volt. Eszem ágában sem volt tanulni. Többnyire mindig lógtam az iskolákból és semmit sem tehettek a tanárok, mert apám kezében voltak. Ez életem úgymond nagyszerű volt, 23 éves koromig. Egy szempillantás alatt tönkre ment minden. A szüleim elváltak egymástól, mert anyám meglépett egy sokkal fiatalabb férfival, apám pedig a munkába menekült, így elég sokat maradtam egyedül. Egyre többször lettem rosszul, amire apám mindig csak legyintett, mert azt hitte csak drámázok. De nem így volt. Egyik nap összeestem az iskolában. A következő képem, hogy fekszem az kórházi ágyon és apám aggódó arca fölém tornyosul. Az orvos akkor bejelentette, hogy rákos vagyok. Nem akartam elhinni. Azt hittem csak tréfálnak velem.
Miután kikerültem a kórházból összeszedtem minden cuccomat és elköltöztem Sydneyből. Nem akartam, hogy lássák azok az emberek a leépülésem, akiken eddig áttapostam. Nem bírnám elviselni a kárörvendő pillantásukat. Londonba költöztem és munkát kerestem magamnak, mert a saját lábamon akartam megélni. Most a Moulin Rougeban dolgozom, mint pincérnő. A legtöbb munkatársam semmit sem sejt a betegségemről, és nem is szeretném, hogy megtudják.